2013. november 29., péntek

4. rész

Most jó hamar meghoztam a következő részt, azonban szomorú vagyok, mert nem írt senki komit. Pedig fontos lenne számomra a visszajelzés. Tehát ha tehetitek, írjatok és pipáljatok is.
Új kinézetet kapott a blog, de ez csak a karácsonyi időszakban lesz így. Remélem tetszik a karácsonyi dizi. Oldalt szavazzatok, hogy hogyan tetszik.

Louis idegesen kelt reggel, mert tartott Eleanor válaszától és amikor találkoztak a szokásos helyen, a lány elbizonytalanodott. Ő szakítani szeretett volna, hiszen előző nap el határozta magát, még Gemmával is beszélt, aztán valami miatt meghátrált. Szomorúságot látott Louis szemeiben és ha most megteszi, akkor egészen biztos, hogy szegény fiú összetörik, ezt meg nem szerette volna. Képtelen megtenni, inkább szorosan magához ölelte Louist és sírásban tört ki.
-Szeretlek! –Mondta elfojtott hangon.
Louis nem értette ezt a viselkedést, Eleanor nagyon furcsa volt. Biztos volt benne, hogy valamit szeretett volna mondani, de valami miatt visszalépett. Lehet mégis jobb? Jobb, ha nem tudja az igazat? Sosem tudni, de ő mégis rá akart jönni mit titkol előle Eleanor.
-Én is szeretlek!
-Akkor megyünk!
-Igen.
Megfogták egymás kezét és mentek, ahogy más napokon is, senki sem sejtett meg semmit, hogy volt egy kis feszültség közöttük. Sajnos ez nem lett megoldva, mert Eleanor a problémákat inkább a szőnyeg alá söpörte, azt hitte ezzel minden el van intézve. Mikor megérkeztek, elköszöntek egymástól és megbeszélték, hogy délután tanítás végén itt találkoznak, Louis megígérte, hogy nem fog késni, ha mégis, mindenképp szól telefonon. Egy csókkal búcsúztak, és pont akkor érkezett meg Gemma, akinek hirtelen földbe gyökerezett a lába. Nem arról volt szó, hogy Eleanor szakít és kilép Louis életéből? Ezek szerint hazudott volna? Miért tette? Most összetört benne egy világ, most már semmiben sem fog hinni. Ez a nő nem fog eltűnni Louis életéből egy könnyen. Egyedül csak azért nem küzdött a szerelemért, mert nem akart a boldogsága útjába állni. De vajon tényleg az mellette? Ezen elgondolkodott egy kicsit, majd arra jutott, hogy ő talán még boldogabbá tudná tenni Louist. Nem fogja tétlenül nézni, ahogy Eleanor nap mint nap megcsókolja, mikor ő is megtehetné ezt? Elhatározta, hogy bekeményít és észre veteti magát. Eddig miért nem tette meg? Mert túl gyáva volt, sajnos ez volt az igazság, de nem akarta beismerni, hanem inkább arra fogta, hogy Louis így boldog és nem akarja tönkretenni a kapcsolatát. Szó nélkül elment a csókolózó pár mellett és úgy tett, mint aki észre sem veszi, közben meg lehajtott fejjel érkezett be a terembe, majd ült le a helyére. Nem sokkal később megérkezett Louis is, aki egyből Gemmára mosolygott, ezután ő is helyet foglalt.
-Szia! –Köszönt neki. A lány csak szomorúan nézett rá.
-Mi a baj? Miért vagy ilyen szomorú, Gemma? –Végül rákérdezett.
Miért nem veszi Louis észre, hogy már régóta szereti? Egyszerűen olyan vak és bamba, mert ha nem mondják neki, magától nem jön rá. Csak várhatna rá, nem lenne semmi belőle, tehát fölösleges tovább titkolni. Kit érdekel Eleanor? Őt aztán nem, mindig is ellenszenves volt neki, látott benne valami kivetni valót. Biztos volt benne, hogy titkol valamit Louis előtt, azonban ezek csak a megérzései voltak, amik általában nem tévedtek. Ez volt annak az oka, hogy elhatározta magát, kémkedik egy kicsit Eleanor után, persze nem feltűnően. Azonban nem tudta hogyan kezdjen hozzá, ugyanis egy ilyet nem könnyű elkezdeni, sőt lehetséges, hogy nyomozót is fel kell fogadni, arra azonban nincs pénze. Louistól ilyen esetben nem kérhet, pedig annyiszor kihúzta már a bajból, mikor teljesen anyagi csőd kerülgette. Sosem ment oda hozzá pénzért, Louis magától ajánlotta fel, hogy segít és ezt a jószívűségét nagyon szerette, nem akart visszaélni vele semmikor sem. Egy megoldás maradt, hogy elmegy egy diák szövetkezetbe és délutánonként munkát vállal. Már ma megteszi és nem szól senkinek semmit róla.
-Semmi! Nem vagyok szomorú, csak egy kicsit fáradt. –Próbált hazudni, de Louis ennek nem igazán dőlt be. Az ilyet miért képes észrevenni és ami meg fontos, az meg miért kerüli el a figyelmét? Ezt soha sem fogja megérteni benne.
-Valami bántja a lelked, látom rajtad! Barátok vagyunk, Gemma, nekem mindent elmondhatsz! Megbízhatsz bennem, soha sem árulnálak el és úgy gondolom, hogy te se engem.
-Azért mégis csak furcsa, hogy egy fiúnak öntöm ki a lelkem!
Nem volt neki barátnője, akivel az ilyen dolgokat megbeszélhetné, nála Louis töltötte be ezt a szerepet. Akármilyen furcsa volt ebbe belegondolni, de tény, hogy ő volt a legjobb „barátnője”, úgynevezett lelki szemetesládája. Létezik fiú és lány között barátság? Ő úgy vallotta nem, mert az egyik fél úgyis többet érez a másik iránt és ezt most saját magán is tapasztalhatta.
-Majd szünetben elmondom! Fel kell készülnöm!
-Ahogy gondolod!
Lassan kicsöngettek, Louis és Gemma ki is mentek a teremből, hogy keressenek maguknak valami nyugis helyet, nem akarták, hogy bármi vagy bárki is megzavarja őket.
-Szóval már régóta tetszik egy fiú, de barátnője van. Mit csináljak? –Kezdett bele Gemma, reménykedett benne, hogy Louis talán így rájött, de egyenlőre nem úgy festett a helyzet.
-Nem is tudom, milyen viszonyban vagy azzal a fiúval? –Kérdezett rá Louis.
-Barátok vagyunk, de a barátnőjét nem igazán bírom, szerintem kissé furcsa a csaj és nem is olyan jó kislány, mint amilyennek előadja magát. Eltitkoltam azt, amit iránta érzek és szerintem még csak nem is sejti, csak egy jó barátnak tart, ennyi! –Hajtotta le a fejét Gemma.
-Mondjuk nem kéne előle eltitkolnod, mint ahogy most is teszed!
-Mondjam meg csak úgy, hogy szeretem? Ez nem fog menni, régóta örlődöm ezzel! –Sírta el magát Gemma, ezért Louis megölelte őt.
-Nem úgy értettem, hanem adj neki erre utaló jeleket és akkor talán észreveszi.
-Igen, én is így gondoltam, ezt fogom tenni! Nem fog érdekelni engem már az a kis nőcske. Eddig mindig ezt mondogattam magamban, hogy nem fogok a boldogása útjába állni, ha ő azzal a lánnyal boldog, akkor legyen, mert a barátságát nem akarom azért elveszíteni, csak ha ő is többet érez irántam, különben nem tenném kockára.
-Fölösleges áldozatot játszani, küzdj a szerelemért, ami téged illet!
Gemma fejébe megfordult, hogy Louisnak semmi sem esett le abból, hogy mindvégig róla beszélt. Ő meg azt gondolta, hogy valaki másról van szó, ezért is próbált tanácsot adni. Vajot mit szólna, ha megtudná az igazat?
-Igen, teljesen igazad van!
Visszamentek a terembe, ekkor a fiúk hirtelen letámadták Louist.
-Mi az? Megcsalod a szent barátnődet a stréberrel? –Kérdezte az egyikük nevetve és gúnyolódva.
-Láttunk titeket ölelkezni és csókolózni! –Szólalt meg egy másik is, miközben csinált egy idétlen vigyort.
-Na ebből elég, nem történt köztünk semmi, csak annyi, hogy Gemmát meg kellett vígasztalni! A csókot meg ti találtátok ki, ti ostobák! –Majd leült a helyére, a többiek meg csak nevettek rajta.
-Nem vicces! Rohadt szemétládák! –Gemma is odaszólt nekik.
-Legközelebb fényképeket csinálunk rólatok és elküldjük a jó kislány Eleanornak! –Még egy utolsó szúrka piszka, majd elfoglalták ők is a helyüket.

Következő szünetben Louis csoporttársai úgy gondolták, hogy zaklatni fogják Eleanort, persze erről neki egy szót sem szóltak, hanem csak kisétáltak a teremből. Eleanor épp a barátnőivel volt, sorban álltak a büfénél, a fiúk is odamentek.
-Tomlinson megcsal téged! –Vetette oda az egyik. Eleanor arcáról azonnal lefagyott a mosoly. Már megint azzal a Gemmával van? Miért nem szakított vele reggel? Na, de ezeknek a srácoknak nem lehet hinni, legtöbbször minden szavuk hazugság.
-Hányszor eljátszottátok már ezt? Egyszer sem csak még meg! Értettétek?
-Nem veszed észre, mert vak vagy! Gondolj bele, szinte egész nap Gemmával van, egymás mellett is ülnek. Képzeld, az előző szünetben csókolóztak is!
-Húzzatok innen nagyon gyorsan! –Ezzel hátat fordított nekik.
-Ezt nem hiszem el! Mindig ezzel jönnek, nagyon unalmasak! –Panaszkodott Eleanor a barátnőinek, akik egyetértettek.
Mindannyian visszamentek a terembe. Az óra elején Louis orra elkezdett vérezni, amit észr sem vett, olyan hirtelen jött. Épp dolgozatot készültek írni, ezért belenézett Gemma füzetébe, és mivel felé hajolt, összevérezte a lapot. 
Nagyon megijedt, gyorsan odatette az orra elé a kezét, mert papír zsebkendő nem volt nála.
-Van nálad zsepi? –Kérdezte Gemmát, aki ránézett és szinten nagyon megijedt.
-Úristen! Mi történt?
Gyorsan kivett egy zsepit a zsebéből és Louis orra elé tette, majd odaszorította, hogy azért a ruháját ne vérezze össze. Ki kellett kéreckednie a mosdóba, a többieknek sem volt valami szép látvány ez. 
Mindjárt vége az órának, de Louis még mindig a mosdóban szenved, mert nem akar megállni a vérzés. Fájt a feje is és egyre jobban szédült. Mi lesz így vele? Sürgősen segítséget kell kérnie, így hát újabb darabot tömött az orrába és indult vissza a terem felé.

Lottie-nak nem volt nyugta az iskolában Harry miatt, aki minden szünetben meglátogatta és rá akarta sózni a rózsáját.
-A világ legszebb lányának! –Mondta Harry, majd Lottie felé nyújtotta a virágot, a lány ideges lett, mert ez ma már a tizedik próbálkozása.
-Nem adja fel egy hamar a Styles gyerek! –Nevettek Lottie osztálytársai.
-Hagyj békén, Styles! –Kiabált rá a lány.
-Miért nem a keresztnevemen szólítasz? –Kérdezte értetlenül Harry.
-Mert nem vagy rá méltó és vidd el innen jó messzire az idióta rózsádat!
-Remélem egyszer majd rájössz, hogy most nagyot hibáztál! Szia! –Harry lehajtott fejjel távozott a teremből. Mindenki nevetésben tört ki Lottie-n és Georgia-n kívül.
-Miért nem fogadod el, nem látod milyen kitartó? –Kérdezett rá Georgia.
-Mert idegesítő! –Fonta keresztbe a karjait Lottie.

Vége a tanításnak, Eleanor várakozik a megbeszélt helyen, de Louis már tíz perce késik és semmi jelzést nem adott róla. Egyre idegesebb volt, megint Gemma jutott az eszébe, biztos volt benne, hogy miatta van ez az egész. Nem tartott sokáig, mert megpillantotta Gemmát egyedül a kapuban, miközben jön kifele. Fellélegzett, tehát nem vele van. Miért nem szólt? Megcsörgette, de ki volt kapcsolva. Amikor Gemma elment mellette úgy érezte, hogy meg kell őt szólítania, talán ő tudja hol van Louis, még akkor is, ha féltékenykedő libának tűnik, de ez esetben nem érdekelte.
-Bocsi, nem tudod hol van Louis? Itt beszéltük meg, hogy találkozunk! –Kérdezte aggódva Eleanor.
-Nem tudom, nem lógunk egész nap egymás seggébe, tehát aggodalomra semmi okod! –Válaszolta flegmán Gemma, majd távozott is, amilyen gyorsan csak tudott. Eleanornak akkor is furcsa volt ez az egész.

7 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszik a blogod.Szerintem nagyon izgi és már várom a következő részt.IMÁDOM! ♥

    VálaszTörlés
  2. ajjj dejóólett ...kövit követelem..de gyorsaaaan!!!

    VálaszTörlés
  3. Hát egy kicsit lapos lett ez a rész.. :/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. későbbiekben izgalmas lesz, mert akkor jön szóba az h ki mit örököl meg ez a téma

      Törlés
  4. Nagyon jó lett.! Gyorsan a kövit.:)

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jó! Ugye Louis nem leukémiás? Valamiért nekem ez a sejtésem... Nagyon jó, folytasd gyorsan!

    VálaszTörlés
  6. Köszi mindenkinek, még nem árulok el semmit a történettel kapcsolatban, hamarosan jön a folytatás

    VálaszTörlés