2013. november 13., szerda

1. rész

Megjöttem az első résszel, remélem tetszeni fog. Oké elismerem kicsit lapos lett és uncsi, de még majd a következő részekben fognak beindulni az események. Ja és a másik blogomat se felejtettem el, a héten nem volt sok időm írni, de majd hétvégén megpróbálom ott is behozni a lemaradást. Ha elolvastad, akkor hagyj magad után nyomott és ha valami nem tetszik, akkor nyugodtan közöld. Örülnék a tartalmasabb kommenteknek is. És nem hittem volna, hogy a bevezető rész után ennyien feliratkoztok, köszönöm mindenkinek! Jó olvasást!

Eltelt 22 év Louis születése óta, így már 2013-at írunk, tehát innen folytatódik a történet.
A Tomlinson birtok nem akármilyen helyen volt, rengeteg helyet igénybe vett és több generációs luxus villában éltek. Tartozott hozzá egy hatalmas udvar is, amit a kertészek tartottak karban. Ezen kívül még építettek hozzá úszómedencéket is, nem is egyet és gyönyörű növények lepték el az egész területet. Ez az egész Keith Tomlinson tulajdonában van, aki majd az unokáira akarja ráhagyni a vagyonát, hogy ha már elmegy az élők sorából. Tudta magáról, hogy halálos beteg, és már nincs sok idő hátra, de annyi igen, hogy pontosan eldöntse kire mennyi vagyont hagy. Nagyon büszke volt a négy lány unokájára, név szerint Lottie-ra, Fizzy-re, Daisy-re és Phoebe-re.
A legidősebb lány, Lottie kissé el lett kényesztetve és nagyon apás, mert amit kimondott, azt általában megkapta, ha esetleg nem, akkor is sikerült valahogy kikönyörögnie. Ezt Fizzy ki is használta, így neki már nem kellett semmiért hisztiznie, ha két évvel idősebb nővére megkapja, akkor ő miért ne? Mark mindig is igazságosan bánt a lányaival. De ez még nem minden: mindenből a legdrágábbat vásárolták meg és nem azért, hogy szórják a pénzt, hanem azért, mert úgy vallották, hogy a minőségért meg kell fizetni és ha van miből, akkor persze, hogy kiadják. Tehát ez lehetett az egyik oka, amiért Lottie-t irigyelték az iskolában, elég sok utálója volt, de körülbelül ugyanennyi seggnyalója, azonban igaz barátja csak kevés. Ő pontosan tudja kik ők és értük mindent megtenne. Hiába van elkényeztetve, a szíve aranyból van, legalábbis a környezetében élők szerint. Bár néha valóban nagyképűnek tűnik, de úgy voltak vele, hogy van mire. Mindene megvan, amire szüksége lehet egy ilyen korú lánynak. Nagyon elszánt, tudja már pontosan mi akar lenni, ha nagy lesz. Leginkább színésznő szeretne lenni, de ha az nem jön össze, akkor énekesnőnek megy el. Mark fiezett is neki magántanárt, aki felkészíti őt erre a szakmára, sőt ha már főiskolára jelentkezik, ezen az úton indul el. Így könnyebb lesz bekerülnie, ha már van egy kis gyakorlata.
Fizzy kissé háttérbe szorult, szinte már Lottie árnyékába élt. A suliban neki is voltak seggnyalói, akik nővére közelébe akartak férkőzni. Mint minden normális testvérpárnál, náluk is megesik, hogy összekapnak valamin, de ezeknek általában békülés a vége. A vita tárgya leginkább az, hogy Fizzy mindig ellopja Lottie ruháit, amiket fel is vesz, a másik meg az, amikor a fiatalabbik utánozni kezdi mindenben az idősebbet.
Az ikrek, Daisy és Phoebe még kicsik voltak, nekik még az volt a fontos, hogy a legszebb játékokat kapják meg. Igaz kis rosszcsontok voltak, néha a nővéreik agyára mentem az örökös nyüzsgésükkel.
A lányoknak volt egy féltestvérük is az anyjuk oldaláról, ő volt a legidősebb és az egyetlen fiú is. A lányok úgy tudták, hogy ő anyjuk első házasságában született, azonban a felnőttek tudták, hogy szó sem volt házasságról és Louis csak véletlen becsúszott gyerek volt. Úgy gondolták még kicsik ehhez, túlságosan megbántva lennének. De ahogy teltek az évek, egyre inkább úgy voltak vele, hogy fölösleges elmondani, úgy sincs nagy jelentősége ennek már.

Vége lett a nyári szünetnek, a gyerekeknek elkezdődik ismét az iskola, Lottie meg most kezdi el a középiskolát, így természetes, hogy izgul milyen lesz az új suli, milyenek lesznek a társak, a tanárok. Fizzy és az ikrek még általános iskolások, Louis egyetemre jár, így mindenki ráhangolódott már.
Louis különösen örült, hogy ismét átléphette az egyetem kapuit, újra találkozhatott a barátaival. Reggelente a barátnőjével, Eleanorral ment, mivel ő is ugyanoda járt, csak más szakra, így nem voltak csoporttársak.
-Várod már, hogy újra lásd a csoporttársakat? –Kérdezte Louis, Eleanor bólogatott, majd egy széles vigyor ült ki az arcán.
-Gondolom már te is! Csak vigyázz! Gemma nehogy rád másszon! –Mondta jó kedvűen.
-Ne féltékenykedj már, Gemma csak barát, semmi több nincs köztünk!
-Remélem is, nem szeretném, ha megcsalnál akárkivel is!
-Ne aggódj! Én csak téged szeretlek!
Eleanornak volt aggódni valója, hiszen az egyetemen imádták a lányok Louist és nem is azért, mert annyira jól nézett ki, vagy jó dumái voltak, hanem a Tomlinson név miatt, legtöbbjük csak a pénzre hajtottak volna. Ha ez még nem lenne elég, még Louis csoporttársai is gyakran beszólogattak neki, mert irigyedtek rá.
Amikor belépett a terembe, a lányok már nyál csorgatva lesték őt hová ül le, hogy aztán rácsapjanak a mellette lévő helyre. Köztük volt Gemma is, de ő mégis különbözött a többitől, ő nem vetette rá magát egyből, ha meglátta. Louis ezt pontosan tudta, ezért is különböztette meg őt és tartotta a barátjának. Mindenki más ilyenkor már elszállt volna magától, viszont Louist ez egyáltalán nem érdekelte, ő úgy volt vele meg sem érdemli a Tomlinson nevet. Otthon mindig ezt éreztették vele, főleg a nagypapa és ezt az emberek nem is tudják, ez egy családi titok, hogy ő nem vérszerinti örökös. Mi van, ha egyszer rájönnek és ezek után már senkit sem fog érdekelni? Ettől félt a legjobban, ezért se élvezte a helyzetet és különben is nagyon szerette Eleanort. Ha valaki bántja, foggal körömmel megvédi és nem kíméli az illetőt, legyen az férfi vagy nő. Még mielőtt azt hinné valaki, hogy leállt verekedni ez nem igaz, ő nem az a verekedős fajta volt, de ha valaki rátámadna, biztosan megvédené magát. Ezen még nem gondolkodott, fogalma sem volt mit tenne ilyen esetben. 
Ledobta magát az első üres padba és azonnal mellette termett egy szőke szilikonos csaj, akinek fülig ért a szája, hogy ő csapott le Louisra. Ránézett Gemmára, akinek az arcán szomorúság ült meg, hiszen tavaly egész évben egymás mellett ültek.
-Szia, idén én leszek a padtársad! –Mondta a szőkeség, miközben összevissza rázta magát és a haját igazgatta. Louis unott képpel nézett rá ás bólogatott, a lányról így sem lehetett levakarni a mosolyt.
Gemma csalódottan foglalt helyet a másik oldalon, aki már tegnap este óta agyon izgulta magát azon, hogy ő legyen Louis padtársa. Nem sikerült neki, de nem fogja annyiban hagyni, főleg azt nem, hogy egy ribi elfoglalja a helyét. Lement az első óra, ami nem állt másból, mint, hogy a tanár lediktálta az órarendet, elmondta az év menetét, illetve felírták a vizsgák időpontjait. Első szünetben mikor már mindenki kiment, Louis úgy döntött, hogy átpakol Gemma mellé és mellette fog ülni. Amúgy nem volt valami jó tanuló, csak azért járt ide, mert a nagyapja megkövetelte, hiszen a családban mindenkinek volt diplomája és ez náluk alapvető. Még akkor is, ha nem vér szerinti Tomlinson, de ha szeretne közéjük tartozni, akkor azt kell csinálnia, amit mondanak neki, tilos lázadni különösebben neki, mert akár ki is tagadhatják a családból. Keith gyűlölte Jayt-t, csak Mark miatt tűrte el, de mindig is ellenezte a házasságukat. Ez most veszélyben volt, bármikor beadhatják a váló pert és akkor Louisnak vége, el kell neki is mennie az anyjával együtt. Mark úgysem adott neki annyi szeretetet, mint a lányoknak, de nem is várta el. Akkor az egyetemnek is vége, mert akkor nem lesz aki fizesse. Utált tanulni, de a társaságot szerette. Egyenlőre nem gondolt erre, mert még szó sincs erről és Keith nem említette meg ezt, hogy ha Jay és Mark elválnak, akkor mi lesz az ő sorsa a családban. Azok a gondolatok, miszerint, hogy kitagadja csak Louis fejében fordult meg. A szünetet a teremben töltötte, később visszajöttek a többiek és Gemma meg volt lepődve, amikor meglátta, hogy Louis az ő padjában ült. Ő volt a csoport strébere, ő mindig tanult és ha vizsga volt, mindenki mellé akart ülni. Azonban nem nagyon keresték a társaságát, mert máshogyan gondolkozott, mint a többiek. Egyedül csak Louis értette meg őt és ezért nagyon hálás volt neki. Mindig is többet érzett iránta barátságnál, de inkább eltitkolta, mivel tiszteletben tartotta, hogy Louis Eleanorral van már lassan két éve, pont azóta, amióta elkezdték az egyetemet. Úgy érezte nem fogja sokáig bírni, szinte mindennap sírt miatta, főleg azokon a napokon volt érzékenyebb, amikor összefutott Eleanorral, vagy ha látta őket csókolózni és ölelgetni. Azonban most kérdezgette magától, hogy miért nem küzd a szerelemért, miért hagyja, hogy más-é legyen. Arra a válaszra jutott, hogy akkor csak Louis boldogságának az útjába állna és nem akarja végleg elveszíteni, így beérte a barátságával. Nem akarta ezt tönkretenni, ezért is nyelt le mindent.
-Hogy hogy átültél ide? –Kérdezte félénken.
-Üljek vissza? Ugye nem akarod azt? Tudod, hogy mi ketten jó barátok vagyunk és hiába vagy lány, mégis te vagy a legjobb haverom, mert te mindig meghallgatsz és tanácsokat adsz! Ráadásul még korrepetálsz is. Ennél jobb barátot nem is kívánhatnék! –Válaszolta jó kedvűen Louis.
Gemma mégsem tudott mosolyogni. Miért nem veszi észre benne a nőt? Sokak szerint ő szebb és nőiesebb, mint Eleanor, vagy csak irigykedésből hitegették. Eleanor magas és vékony, sosem volt szüksége arra, hogy fogyókúrázzon, ellentétben vele, aki ha megeszik egy süteményt, máris másznak fel rá a kilók. Nem hitt a többségnek, de nem is érdekelte ki a szebb. Louisnak nem a külső volt az elsődleges.
Lassan véget ért a nap, tehát egyre többen mennek haza az első nap után. Louis és Eleanor csoportja egyszerre végzett, ezért a lány a megbeszélt helyen várt a szerelmére, mivel Louis egy kicsit késett. Várt, várt és várt és mikor ránézett az órájára, akkor döbbent rá, hogy már húsz perce itt van. Louis miért nem jön már? Mit csinál ennyi ideig? Ha közbe jön valami, mindig szól neki telefonon, de most nem tette. Kicsit furcsa ez neki és alapból féltékeny volt, ezért csak arra gondolt, hogy egy másik lánnyal van és róla megfeledkezett. Idegesen fel-alá járkált az egyetem bejáratánál, időnként az eget nézte. Nem sokkal később látta a barátját kijönni, azonban nem volt egyedül. Hát persze, hogy megint Gemma, az a csaj minden alkalmat megragad, hogy vele lehessen és ez neki egyáltalán nem tetszett. Meg is álltak, valamiről beszélgethettek, amit a távolság miatt már nem hallhatott. Folyamatosan nézte őket, átölelték egymást, majd szép lassan egymáshoz bújtak. Földbe gyökerezett a lába, a lélegzete elállt és hirtelen azt sem tudta mit csináljon. Louis megcsalja őt és pont azzal a nővel, aki a legjobban irritálja, hiába viselkedik visszafogottabban, mint a többiek.

7 megjegyzés:

  1. Huu.. *-* nagyon jo *-* izgii.. *-* siess a kövivel! *-*

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó lett,ennél csak izgalmasabb részek legyenek.! :) hamar a kövit.!

    VálaszTörlés
  3. Imádom a blogjaidat, és ez is nagyon jó történet lesz. Azonban engem zavart hogy nem kötöttél ki szemszög szerint, hanem ugráltál össze-vissza.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mert ez E/3-ban íródik, nem szemszögekből.

      Törlés
  4. Nagyon tetszik :) várom a folytatást nagy izgalommal!! Én ez a bolg is nagyon jó, mint a többi!! :)

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jó lett! :) fantasztikusan írsz falom a betüket! :) így tovább és kérlek siess a kövivel! :)

    VálaszTörlés
  6. Köszi mindenkinek, hamarosan érkezik a második rész, egy kis türelmet

    VálaszTörlés