2014. január 27., hétfő

Kérés!

Most nem résszel jövök, hanem egy felméréssel és egy kéréssel. Szeretnélek megkérni titeket, akik még olvassák a blogot, azok jelezzék kommentben (lehet névtelenül is írni), ha úgy írsz, jelezd, hogy fel vagy-e iratkozva vagy nem (esetleg valakinek nincs fiókja és nem tudott feliratkozni). Páran a chatbe is szoktak írni, nos oda is lehet, de akkor az ne írjon komit, hogy ne számoljam kétszer. 

Bizonyára vannak olyan tagok is, akik feliratkoztak, de már régóta nem olvassa a blogot és nem iratkozott le. Kérem, aki itt magára ismert, iratkozzon le, de előtte hagyjon egy kommentet, illetve írja meg, hogy miért hagyta abba a blog olvasását. 

Tehát ez csak egy szívesség, hogy egy felmérést tudjak készíteni erről, és persze kíváncsi is vagyok, mennyien maradtatok. 

2014. január 22., szerda

12. rész

Tudom, hogy egyre ritkábban hozok részeket, viszont erre van ok, méghozzá az, hogy nem nagyon van ihlet, de igyekszem, hogy ne kelljen olyan sokat várni rá. Ajánlanám figyelmetekbe az új blogomat. Ha tetszik, iratkozzatok fel. 
Oldalt továbbra is szavazhattok a kedvenc tagra, elárulom, hogy Louis vezet, de Harry nagyon a nyomában van. 
Illetve köszönöm a 42 feliratkozót, örülök, hogy ennyi embernek tetszik. Komizzatok, illetve pipáljatok, hogy tudjam, itt jártatok és olvastátok.




Valaki benyitott Louishoz a kórteremben, miközben a fiú próbált volna elaludni, de ez kizökkentette nyugalmából. Kinyitotta a szemét és számára egy teljesen ismeretlen férfi állt. Azonban megeshet, hogy mégis látta már valahol, csak nem ismeri fel.
-Ki maga? –Kérdezte ijedten, a férfi mereven állt, majd közeledett az ágya felé. Mikor már teljesen ott volt, a kezét Louis fejére tette.
-Nem ismersz meg, fiacskám? –Kissé ijesztő volt, legalábbis Louis számára. Nem tudta, hogy mit akar és miért jött ide, egyáltalán ki ő?
-Nem. –Válaszolta ijedten. A férfi kinevette.
-Ne legyél már ennyire betojva tőlem, kicsikém, ha nem tudnád, én vagyok a vérszerinti apád, de te egy tuskót tekintesz az apádnak. –Majd nevetett a saját szövegén egy jót, Louisnak egyáltalán nem esett ez jól, ráadásul gyűlölte az igazi apját, mert az anyja ezt nevelte belé. Miért pont most bukkan fel, amikor betegen fekszik egy kórházban? Honnan tudta meg? Talán nyomozott utána? Érdekes, hogy évekig semmit sem hallott felőle, most meg hirtelen kerül elő.
-Miért jött ide? Hogy zaklasson?
-Nem. Már az is baj, hogy látni szeretném a fiamat?
-Nekem van apám és nem maga az. Menjen el!
-Nem teheted, beszéljük meg a dolgokat! Sok mindenre rájöttem már az óta, és tudom, hogy akkor egy nagy hülye voltam. Kérlek, bocsáss meg!
Louis hívta az orvosokat, hogy küldjék ki ezt az embert, nem sokára meg is jelentek.
-Mi a gond? –Kérdezte.
-Csak azt szeretném, hogy ez az úr távozzon. Zaklat engem.
-Nem, ez nem igaz, én nem zaklatom, én vagyok az apja és nem tudom, miért nem akar látni. –Védekezett Troy. Az orvos egy percre megállt, látszott rajta, hogy tehetetlen volt. Most kire hallgasson?
-Küldje ki, ő nem az apám, csak annak tartja magát!
-Kérem, uram, távozzon, ha zavarja a beteget. Nekünk mindennél fontosabb a betegek nyugalma és nem lenne jó, ha felidegesítené.
-Még visszajövök.  –Ezzel távozott is, ment is a recepcióhoz, hogy kiderítse a címét.
-Louis Tomlinson címét szeretném.
Az ott dolgozó nő máris hozzálátott a kereséshez.
-A 28-as szobában van.
-Az engem nem érdekel? Nekem a címe kell, ahol lakik.
-Sajnálom, de nem adhatjuk a betegek adatait senkinek sem.
-De én az apja vagyok, tudnom kell, hol lakik, kérem, adja meg!
-Ha valóban az apja, akkor miért nem tudja, hol lakik. Ha meg nem tudja, az nem lehet véletlen, mivel biztosan rossz a kapcsolata vele.
Troy nagyon dühös lett, amiért a nő beleszól az életükbe, mivel semmiről sem tud, így nincs is köze hozzá, ahhoz se, hogy milyen a kapcsolata a fiával.
-Ne szóljon bele, inkább adja meg a címet és nem lesz baj. Addig nem fogok innen elmenni!
Végül a nő beleegyezett, azonban félt a következményektől.
-Ne árulja el senkinek, hogy innen tud róla.
-Ígérem.
Troy máris megnyugodott, amint megkapta a címet, megfogadta magának, hogy rendszeresen fel fogja keresni Louist, hogy helyrehozza a múltat, ki szeretett volna vele békülni. Ki kéne derítenie, hogy az anyja miket beszélt neki róla, nem számított tőle túl sok jóra.

Másnap Louis már jól érezte magát, ezért haza is mehetett, viszont meg kellett fogadnia az orvos tanácsát, hogy pihenjen sokat, és pár nap múlva meg bejöhet az eredményekért. Összepakolt, Mark érte ment, hogy hazavigye.
-Jól vagy? –Kérdezte.
-Már igen. –Felelte Louis, azonban egy kissé letörtnek tűnt, Mark ezt észre is vette rajta.
-Szomorúnak tűnsz. Történt valami?
-Nem, csak félek a vizsgálat eredményétől. –Valójában nem ez volt a baja, nem akarta elmondani senkinek, hogy az igazi apja felkereste, mert csak probléma lenne belőle, azonban reménykedett, hogy többé ez nem fordul elő, különben sem tudja, hol lakik. Attól viszont tartott, hogy az utcán összefut vele, vagy esetleg nyomozni fog utána és zaklatni fogja.
-Nem lesz semmi baj, hidd el.
-Remélem.
Hamarosan hazaértek, mivel már este volt, így Louis lepihent. A vacsora még nem volt bent, ezért felvitték neki a szobájába. Nem volt éhes, egy falatot se evett belőle. Reggel korán kelt, hogy bemenjen a suliba, viszont az orvos szigorúan megparancsolta, hogy maradjon otthon pihenni, de hát nem tartotta be. Nem akart lemaradni, aztán meg pótolgatni. Na, de nem is ez az igazi ok, hanem, hogy lássa Gemmát. Ekkor döbbent le: látni akarja Gemmát? Miért nem Eleanort? Mivel ő az a nő, akit szeret, de neki mégis a másikon jár az esze. Nem tartotta ezt normálisnak, gyorsan ki is verte a fejéből, hogy csak Eleanorra gondoljon. Felöltözött, majd lement a konyhába, hogy bekapjon valamit reggelire. A többiek is fent voltak már, akik nem is értették, hogy Louis minek kelt fel ilyen korán, ráadásul miért van felöltözve.
-Hát te? Miért nem pihensz? –Kérdezte tőle Mark.
-Mennem kell iskolába, már nagyon rég voltam, teljesen le vagyok maradva.
-Nem mehetsz, pihenned kell, az orvos megmondta!
-Muszáj bemennem, utána is tudok pihenni.
-A te érdekedben maradj itthon! Ha emiatt megint kórházba kerülsz, akkor bajok lesznek és te leszel a hibás, mert felelőtlen voltál.
-Nem vagyok felelőtlen, tudom, hogy mit csinálok. Jól érzem magam, ezért megyek! Senki sem tud visszatartani.
Inkább hagyta, hagy menjen, majd rájön magától is, esetleg ha rosszul lesz, maximum hazajön, de az is lehet, hogy nem, mert inkább végigszenvedi a napot ebben az esetben.
Mielőtt betért volna, felkereste Eleanort a termében, amikor a lány meglátta őt, azonnal rohant is felé, hogy köszöntse.
-Szia szerelmem! Jobban vagy már? –Kérdezte, miközben átkarolta a fiú derekát.
-Igen, különben nem lennék itt és nem láthatnám az én kis hercegnőmet. –Adott a szájára egy puszit, utána meg már indulnia kellett órára. Majd a terembe érve puszilkodott Gemmával, aztán helyet foglalt.

Troy elindult otthonról, egyenesen a kórház felé vette az irányt, hogy meglátogassa Louist, azonban hamar meg kellett tudnia, hogy már kiengedték és otthon pihen. Kicsit mérgelődött magában, mert tisztában volt vele, hogy nem lesz neki könnyű bejutni oda. Beült az autójába és elment a címre. Egy hatalmas villával találta magát szemben, mindenhol biztonsági zárak. Kiszállt és egy kicsit körülnézett. Baj lesz csak belőle, ha lenyomja a csengőt, inkább elment, majd útközben eszébe jutott valami. Ki kéne deríteni, hogy melyik egyetemre jár, majd akkor a lánya segít neki. Hazament, megvárta, míg Georgia hazajön, hogy aztán faggathassa.
-Georgia, gyere ide! –Utasította, a lány már ott is állt apja előtt.
-Mondjad, apa.
-Milyen a viszonyod most Lottie-val?
-Nem túl jó, vagyis úgy értem, hogy nem olyan, mint régen, hisz mondtam, neki most csak a pasija érdekli és nem én. Ma például beszélgettünk, de nem olyan hosszasan, mint azelőtt.
-Mi volt a téma?
-Semmi olyan, ami érdekelne téged, a mostani pasijáról beszélt csak, más témája úgysincs neki.
-Nem említette Louist?
-Nem.
-Derísd ki melyik egyetemre jár.
-Én tudom amúgy is hová jár.
Nagyszerű, akkor már holnap be tud menni hozzá. El is érkezett a várva várt nap, körülbelül tíz óra környékén mehetett be, viszont nem tudta, melyik szakra jár és, hogy melyik az termük. Nyilván bekopogott a tanári ajtaján, hogy érdeklődjön, meg is mondták neki. Már csak a termet kellett megkeresni, nem érdekelte, hogy előadás van, ő akkor is be fog menni Louishoz. Bekopogott, megvárta a választ, ez után be is nyitott. Louis, amikor meglátta a férfit, ijedten nézett rá, majd füzetével eltakarta az arcát. Troy nem vette azonnal észre Louist, kissé körül kellett néznie.
-Louis Tomlinsont keresem. –Közben a szemével kereste a fiút.
A többiek mondták is, hogy ott van, nekik fogalmuk sem volt, hogy Louis zaklatónak tartja ezt a férfit.
-Én nem ismerem. –Mondta Louis.
-Mi az, hogy ismersz? Én vagyok az apád, ha én nem vagyok, akkor te nem jöttél volna a világra, tehát részben nekem köszönheted az életedet. –Fordult a címzetthez, miközben ezeket a szavakat mondta, majd mikor befejezte, odafordult a többiek felé, illetve a tanárra is egyszer-kétszer ránézett.
-Emberek! Bátran kijelenthetem, hogy én, Troy Austin, aki itt áll előttetek, Louis Tomlinson vérszerinti apja. Mindenkinek hazudtak, őt a Tomlinsonok csak felnevelték, mivel az anyja, aki az én barátnőm volt, később beházasodott a Tomlinson családba. Jobb, ha tőlem tudjátok, mert ezek úgysem mondták volna meg soha az igazat.
Ebből most nagy botrány lesz, Louis nagyon kellemetlenül érezte magát, mert végül is igaza volt Troynak, na de, hogy az így kiteregesse, ahhoz semmi joga nincs. Nem értette minek üti bele az orrát, meg lett mondva, hogy nem kíváncsi rá. Akkor meg mit erőlteti magát?
Mindenki Louisra nézett, tőle várták a választ, ő meg arra gondolt, hogy jobb lett volna, ha otthon marad. Rosszul döntött. Viszont, ami késik, nem múlik. Sajnos.
-Nem tudom, mit akar ez az ember, nem is ismerem, biztos nem az apám!
-Tagadod? Legalább a barátaidnak ne hazudnál arról, hogy egy kis fattyú vagy!
Louis nagyon begurult, inkább nem mondott semmit, hanem összepakolt, majd kirohant a teremből. Troy utána akart menni, de a tanár elé állt, hogy ne tegye.
-Ne menjen utána! Miért kellett ezt? Egyáltalán be tudja bizonyítani azt, amit az előbb mondott?
-Mit avatkozik bele? Amúgy ha most nem is, de hamarosan lesznek bizonyítékaim. –Majd távozott. 

2014. január 14., kedd

11. rész

Itt a következő rész, tudom, hogy sokára lett meg, de csak, mert nem volt ihlet, de remélem utána már könnyebben fog menni az írás. Remélem nem pártoltatok el a blogtól, sajnos ketten leiratkoztak, de hamar visszanyertük a 40-es létszámot. El sem hiszem, hogy már ennyien vagytok, bár nem tudok, ezek közül ki az, aki még olvassa is. Írjatok komit és pipáljatok, ez fontos a számomra. Oldalon még tart a szavazás, ha még nem tettétek meg, szavazzatok.

Egy hét telt el szilveszter óta, Louis kórházba került, már második napja itt fekszik és várja a vizsgálat eredményeit. Hogyan is történt ez? Mi történt szilveszter éjszakán? Abból csak arra emlékezett, hogy Gemmával csókolózott, ezután rosszul lett, de orvoshoz nem ment el még másnap sem, mert jól érezte magát. Hiába mondta neki Gemma, hogy ideje kivizsgáltatnia magát, mert ez az állandó rosszullét nem normális, mindig tiltakozott ellene. Egyik éjszaka hirtelen a semmiből negyven fokos láza lett, így a családja vitte be a kórházba és az óta is ott van. Gemma mindennap meglátogatta, de Eleanor egyszer sem nézett be hozzá, sőt az is lehet, hogy nem is tud az egészről. Safura is eljött időnként, de csak, mert Keith azt mondta neki. Egyik nap pont egyszerre jött Gemmával.
-Hát te? –Kérdezte flegmán Safura.
-Louishoz jöttem, nem hiszem, hogy rád kíváncsi lenne. –Válaszolta cinikusan Gemma, majd le is nyomta a kilincset. Safura ideges lett, lökött egyet Gemmán, aki majdnem elesett.
-Viselkedj már!
-Nem te vagy Louis mennyasszonya, tehát el is húzhatsz. –Mondta lenézően Safura, majd kecsesen odasétált Louis ágyához.
-Hogy vagy drágám? –Kérdezte cicababásan, eléggé elváltoztatta a hangját, látszott, hogy játssza az agyát.
-Már egy kicsit jobban, mint tegnap, de még gyenge vagyok.
-Hamarosan meg fogsz gyógyulni, és kijöhetsz erről a szörnyű helyről.
Gemma is odasétált, megfogta Louis kezét.
-Szeretlek Louis! –Mondta neki halkan, a fiú ránézett.
Ebben a pillanatban érkezett meg Eleanor is, lehet, hogy már nem Louis barátnője, mivel ő maga szakított vele, de azért mégis illene meglátogatnia, ha már értesült róla, hogy itt van. A szíve mélyén még szerette, de ő ezt nem tudja elviselni. Most már két nő is legyeskedik körülötte. Gyengének érezte magát, amiért nem képes megküzdeni a szerelméért, már napok óta kedvetlen és szomorú miatta. Az anyukája beszélt vele, lelket öntött belé, és akkor határozta el, hogy visszaszerzi Louist. A legrosszabbkor ment be, mert ebben a pillanatban megint az a két nő lógott rajta. Így nem tud vele beszélni, meg kell várnia, míg elmennek. Leült kint a várakozóba, vett magának egy kávét és azzal töltötte el az időt, hogy elkortyolgatja, viszont utána még várakozott legalább egy órát.
Gemma és Safura összevesztek Louison, de neki nem volt annyi ereje, hogy leállítsa őket, azonban nagyon zavarta a két lány kiabálása. Becsukta a szemét, hátha így észreveszik magukat, de hiába. Nem sokára egy orvos nyitott be a hangzavar miatt, lenyugtatta a két hölgyet.
-Hölgyeim, ez is egy kórház! Zavarják a beteget.
-Én mentem, nem süllyedek ennek a nőnek a szintjére. –Gemma el is húzta a csíkot, nagyon mérges volt. Legbelül félt, hogy ez a nő mégis lefekszik Louissal. Safura ott maradt és nyertesnek érezte magát, meg is játszotta magát az orvos előtt.
-Elnézést, doktor úr, kicsit mérges lettem, ez a lány nagyon közönséges, nem tud viselkedni sem, ezért is történhetett meg ez!
-Nincs semmi gond, de máskor ne forduljon elő. Viszont most úgy gondolom, hogy pihenni kéne hagyni a beteget.
-Megértem, akkor már itt sem vagyok! Viszontlátásra. –Már itt sem volt, azonban a kórházból nem ment el, figyelte a szoba ajtaját, és ha már nem lesz bent senki, akkor megint bemegy, hogy kettesben lehessen Louissal. Már indult volna, de pont előtte ment be Eleanor, teljesen le volt fagyva.
-Ezt a nőt is kizavarom, haha. –Már indult is.
Szinte már berontott, Louis és Eleanor rezzentek egy kicsit ijedtükben, hirtelen azt sem tudták mi történik.
-Visszajöttem, Louis! Nem hagyhattam, hogy az az orvos elválasszon bennünket. –Jelentette ki azon az irritáló nyávogós hangján, aminek nagy része rájátszás volt. Eleanornak ez egyáltalán nem tetszett, inkább távozni akart.
-Louis, én inkább mentem, majd beszélünk, mikor nem lesz itt veled senki.
Már meg is indult, de Louis utána szólt.
-Aki elmegy, az Safura lesz és nem te! Légy szíves maradj!
-Mi az, hogy kiküldöd a mennyasszonyod? Mit képzeld te magadról? Megcsalsz ezzel a nőcskével? –Felháborodott, nem mintha érdekelte volna, de meg kellett magát játszania a pénz miatt.
-Pedig el fogsz menni!
-Nem fogok, ez a kis senki megy el, én vagyok a mennyasszonyod és nem ő!
Louis hívta az orvosokat, megkérte, hogy kísérjék ki Safurát, de a lány ellenkezett.
-Vedd le rólam a mocskos kezedet, nem fogok elmenni innen, én vagyok a mennyasszonya és nem engedhetem, hogy egy ilyen kis senkiházival beszéljen!
-Megy önszántából, vagy hívjam a biztonságiakat? Zavarja a beteget és ezt itt nem lehet megtenni. Távozzon, kérem!
-Jó, nyugodj már le, el is húztam innen. –Már itt sem volt. Az orvos a fejét rázta, nem fért a fejébe, hogyan lehetnek ilyen emberek, akik nincsenek másokra tekintettel, csak a saját érdekük a fontos.
-Ugye maradhatok? –Lépett elő Eleanor.
-Ha a betegnek nincs kifogása ellene, akkor igen.
Hamarosan kettesben maradtak, Eleanor leült Louis mellé az ágyára, majd lefogta a kezét.
-Nem tudok nélküled élni, nem bírtam ki, hogy ne jöjjek el! –Egy-két könnycseppet el is hullajtott, Louis örült neki, hogy visszajött hozzá.
-Akkor mellettem maradsz? –Kérdezte kissé megtörten és gyengén, a kórházi ágyon fekve úgy festett akár, mint egy beteg ártatlan kisgyermek. Eleanornak kissé megszakadt a szíve, hogy így kell látnia. Lehajolt hozzá és adott neki egy csókot, ezután megölelte.
-Örökké veled maradok!
Lassan letelt a látogatás, így Eleanornak mennie kellett, de megígérte, hogy holnap is be fog térni hozzá.

Este a Tomlinson család vacsorához ült, persze Louis nélkül, aki sajnos nem lehetett velük, mert a fehér falak között feküdt. Keith úgy érezte, hogy fogadott unokája valami halálos betegségben szenved, de belül remélte, hogy tévednek a rossz megérzései. Ha viszont így van, akkor nem hagy a nevén semmit sem.
-Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de én szerintem Louis valaki halálos nyavalyában szenved. –Kijelentette csak úgy a semmiből és semmi elérzékenyülés, esetleg együttérzés nem ült ki az arcára, hangsúlyára.
-Komolyan ezt kívánod neki? –Akadt ki Jay, persze ezt Keith nem vette jó néven.
-Te mit szólsz bele? Nem vigyáztál rá soha sem megfelelően és nem kívánja senki sem, hogy beteg legyen, na, inkább nem festem az ördögöt a falra, mert megint csak én leszek a rossz.
-Ne veszekedjetek! –Szólt közbe Mark.
Folytatták a vacsorát, jobbnak látták most nem beszélni erről. Ha már semmi jó téma nem tudott szóba kerülni, akkor inkább a csend és most ez volt jellemző a családra. Mostanság elég sok probléma van a vállalkozásban is, kissé nyomasztotta őket, a gyerekek máshogy dolgozták fel. Lottie és Fizzy nem kaptak annyi ruhát, mint eddig, Mark megmondta nekik, hogy egy kisebb pénzügyi probléma merült fel, így várniuk kell. Azonban aggodalomra nincs ok, mivel szó sincs csődbe menésről. Az ikrek nem kaptak annyi játékot, de velük nem osztották meg a problémát, úgy vélték, nem értenék meg. Amúgy sem nagyon izgatta őket, így is tele volt játékokkal a szobájuk, el voltak azokkal. Itt volt még Louis betegsége is, a vizsgálat eredményeit csak egy hét múlva kapják meg, de ha jól lesz, akkor hamarabb is kiengedhetik a kórházból.
Este lefekvés előtt Mark és Jay összekaptak, mivel a férfit felhívta a szeretője, és nem is tagadta.
-Egy másik nő van az életedben? –Kérdezte felháborodottan Jay.
-És akkor mi van? Úgy is elválunk, tehát semmi közöd hozzá!
-Mire jó ez. Komolyan egy nőcske miatt ment tönkre a házasságunk?
-Nem egy nőcske miatt, egyszerűen eltávolodtunk egymástól, ennyi az egész!
-A gyerekekkel mi lesz?
-Majd még meglátjuk, de az biztos, hogy te repülsz ebből a házból!
Jayt ez szíven ütötte. Hogy lesz ezek után luxus élete? Nem tudná nélkülözni, túlságosan megszokta, ennek ellenére a munkában nem vett részt aktívan, csak nagyon ritkán segített be, így persze, hogy Keith gyűlölte.

Másnap reggel iskola előtt Troy beszélni szeretett volna a lányával, mivel hónapok óta nem jutottak egyről a kettőre.
-Georgia! Mi van Lottie-val? Miért nem jutottál még be a Tomlinson villába?
-Nem tudom, apa, Lottie csak a pasijával van elfoglalva, velem alig foglalkozik.
-Akkor csinálj valamit, mert ez így nem fog menni sokáig.
-Jó, apa! Nem olyan könnyű ez, a kiscsaj elviselhetetlenül nagyképű és beképzelt. Amúgy ha jól tudom, Louis most kórházban van, gondolom, téged ő érdekel csak.
Troy meglepődött a kórház szó miatt.
-Kórházban? –Kérdezett rá meglepődve.
-Én csak hallottam, de azt nem tudom melyikben.
-Mi baja van? Ma mindenképp derítsd ki, mert be fogok menni hozzá. Amúgy meg téged is érdekelhetne, mert a testvéred és általa meggazdagodhatunk. Érted?
A lány bólogatott. Sajnálta, hogy az apját csak a pénz érdekli és nem a fia. Georgia-t eredetileg érdekelte a testvére és a vagyonának ennek semmi köze nem volt. Mikor beért az iskolába, megközelítette Lottie-t, hogy érdeklődjön Louis felől.
-Louis tényleg kórházban van? –A biztonság kedvéért rákérdezett. Lottie csak szomorúan bólogatott.
-Mi baja?
-Még nem tudom, de nem sokára kiderül.
-Melyik kórházban van?
-Miért érdekel? Csak nem bemenni akarsz hozzá?
-Nem, csak kíváncsi vagyok.

Louis épp aludni próbált, amikor valaki benyitott. Már csukva volt a szeme, de nem nyitotta ki, mivel nyilvánvaló volt számára, hogy valamelyik orvos vagy nővér az. Azonban most tévedett, egy idegen férfihangot hallott, amikor megszólította a nevén. Azonnal kinyitotta a szemét, hogy szemügyre vegye az illetőt, azonban nem sokat ért vele, mert a férfit még nem látta soha. De az is megeshetett, hogy nem ismerte fel. Ki tudja? 

2014. január 12., vasárnap

Boldog születésnapot, Zayn!

Sajnos továbbra sem résszel jelentkezem, hanem mivel ma van Zayn szülinapja, ezért egy posztot megérdemel. Tehát 21 éves ma, 1993. január 12-én született. Isten éltesse sokáig.
Ami meg a következő részt illető, legkésőbb kedden hozom, de megpróbálom holnapra. Tényleg bocsánat, hogy ennyi ideig nem volt semmi, nem volt ihletem, remélem tudtok várni és ne pártoltatok el a blogtól.