2013. december 5., csütörtök

5 rész

Sziasztok, ismét meghoztam az új részt. Ha tetszik, pipálj, illetve akkor is ha nem tetszik, illetve komizz! Örülnék még pár feliratkozónak, azonban nem gondoltam volna, hogy ennyi idő alatt már 30-an vagyunk! El sem hiszem és köszönöm nektek. Tegnap megírtam a véleményem a shipperek háborújáról, aki nem látta, az ide kattintva elolvashatja.

Gemma amint végzett, Eleanor leszólította és úgy volt vele, hogy jaj ne már megint ez. Persze, hogy Louist kereste rajta, mi mást akarhatna tőle ez a lány.
-Nem tudom, hogy hol van, ne aggódj, nem lógunk egymáson folyamatosan! –Kicsit flegmázott vele, miközben hazudott is, mert pontosan tudta hol van. Nem direkt felejtette el Eleanort, ugyanis kórházba kellett vinni. Egy egyszerű orrvérzésből rosszul lét lett, mivel nem igazán akart neki elállni, így túl sok vért vesztett és elájult. Gemma nem haza ment, hanem azonnal a kórházba, hogy meglátogassa Louist. Amint beért, egy orvossal találta magát szembe.
-Louis Tomlinsont keresem! –Közölte aggódva, félt, hogy talán nagyobb baja esett.
-Ne aggódjon, már jól van, haza is mehet! 
Gemma szívéről nagy kő esett le, kifújta a levegőt. Hamarosan meg is jelent, miközben kijött az egyik szobából. Gemma odaugrott elé, majd hirtelen átölelte gondolkodás nélkül, teljesen az ösztöneire hagyatkozott, de aztán észbe kapott és gyorsan eltávolodott, lehajtotta a fejét és elnézést kért.
-Bocsánat, csak olyan nagy öröm ért, amiért nincs semmi bajod és már haza is jöhetsz! 
-Semmi gond. Eleanornak szóltál? –Kérdezte.
-Igen, találkoztam vele és elmondtam mi a helyzet, azt üzente, hogy ma nem ér rá, az anyukájának valami közbe jött és oda kellett rohannia. Tehát ne zaklasd ma, majd holnap! –Úgy hazudott Gemma, mint a vízfolyás, mintha minden természetes lenne, remekül adta elő, még ideges sem volt, így Louis minden szavát elhitte. Miért ne hinne egy jó barátjának?
-Hát jó. Mi lenne, ha a délután együtt töltenénk? –Vetette fel az ötletet Louis. Gemma majd kiugrott a bőréből örömében, vagyis csak tette volna, mert vissza kellett magát fognia. 
-Nem is lenne rossz ötlet, úgyis szabad az egész délutánom. –Mondta örömmel Gemma.
-Akkor jó, csak jó lenne előbb hazaugrani. Elkísérsz?
Gemma bólogatott és indultak is. Amikor odaértek összefutottak Eleanorral a kapunál, aki szúrós szemekkel nézte őket, amiért hazudtak neki. 
-Hogy tehetted ezt, Louis? Nekem megint nem szóltál, ott vártalak és ezzel a nővel lóg! Gemma, te meg miért hazudtál, hogy nem tudod, hol van. –Akadt ki Eleanor. Louis Gemmára nézett, mivel ő azt hitte, hogy Eleanor értesítve lett és ma dolga van, tehát kiderült, hogy Gemma becsapta. Nagyon csalódott lett, nem hitte volna, hogy a legjobb barátja fogja ezt csinálni.
-Én…én…én…nem....akartam…ezt! –Dadogott Gemma és nagyon rosszul érezte magát, Louis meg haragudott rá.
-Eleanor, várj! Megmagyarázom! –Szólalt meg Louis.
-Nem érdekel! Ez már nem az első! Végeztem veled! –Eleanor határozott volt, utána meg is fordult, hogy távozzon.
-Ne tedd ezt! Hallgass meg! –Kiabált utána, de hiába, a lányt már nem érdekelt. Gemma lefogta, hogy ne menjen el, hibásnak érezte magát, de valahogy mégis örült neki, hogy vége. Eleanor már korábban meg akarta tenni. Lelkiismeret furdalása volt.
-Miért tetted? –Kérdezte haragosan Louis. Gemma lehajtotta a fejét.
-Bocsánat, én csak neked akartam jót, mert ez a nő nem olyan, mint amilyennek mutatja magát, szerintem te jobban érdemelsz! Remélem, egyszer majd rájössz, hogy kinek volt igaza. Nem csoda, hogy nagyapád se támogatja ezt a kapcsolatodat! Na, szervusz! –Megfordult, majd távozott. Louis nézte őt egy darabig, hirtelen nem tudta, mit csináljon, hogy most visszatartsa vagy hagyja elmenni.
-Gemma, ne menj el! –Szaladt utána, a lány megállt és értetlenül nézett Louisra, hogy vajon mit akar. Nem szólalt meg, de testbeszédéből érthető volt a kérdése.
-Nem haragszom, de akkor kérlek, mondd meg Eleanornak, hogy te vagy a bűnös, hogy te vertél át. Látod, hogy engem nem hallgat meg!
Nem, ezt nem kérheti tőle, ő erre képtelen, nem akarja, hogy Eleanor adjon még egy esélyt, nem teheti meg, hisz elhatározta magát, hogy küzdeni fog a szerelemért. Továbbra sem szólalt meg, pedig Louis már türelmetlenül várta a válaszát.
-Miért? Féltékeny vagy? Mire volt ez jó? –Faggatózott Louis.
-Már mondtam, hogy nem, csak ez a nő nem illik hozzád, te sokkal jobbat érdemelsz! Szerintem ő megcsal téged és nem is szeret úgy, ahogy kéne! –Mentegetőzött Gemma, valahogy mégsem merte bevallani az igazat, Louis a fejét rázta értetlenségében.
-Majd holnap találkozunk! –Mondta.
-De nem úgy volt, hogy együtt töltjük el a délután? 
-Most nincs hangulatom hozzá, ne haragudj, de most fáradt vagyok! –Ezzel elköszönt és be is ment Gemmát otthagyva, aki ezek utána csak duzzogott magában, amiért nem úgy történtek a dolgok, ahogyan ő képzelte el. Eleve nem jöhetett jól ki a dologban, hiszem akkorát hazudott és ez egy hamar ki is derült volna, azonban ő csak másnapra számított és nem arra, hogy Eleanor ott fog állni a kapuban. Hát, de ez most így történt, visszafordíthatatlan, majd megpróbálja valahogy helyre hozni, amint lehetősége lesz rá. 
Louis amint belépett az ajtón, Keith szólt rá, mert hétvégén lesz a családi gyűlés, amin egy nagyon fontos dolgot szeretne megosztani a tagokkal. 
-Rendben van. Hány órakor lesz?
-Vasárnap ebéd után, vagyis délután kettő órakor.
Mielőtt beléphetett volna a szobájába, az ikrek, Daisy és Phoebe állították meg, ugyanis előző nap megígért valamit nekik, ami most kiment a fejéből.
-Akkor kiviszel minket a parkba? –Kérdezte Daisy, miközben megfogta Louis kezét, Phoebe is ugyanazt tette, csak ő épp a másikat ragadta meg.
-Bocsi, lányok, de ma nem megy! –Mondta Louis letörve.
-De megígérted, mert tegnap is ugyanezt mondtad! –Közölték egyszerre, aztán Louisnak eszébe jutott, hogy tényleg megígérte nekik, illetve azt, hogy utána kapnak egy meglepetést, de azt persze nem közölte velük, azt csak magában gondolta így.
-Na jó! Legyen! Öltözzetek fel, tíz perc múlva találkozunk a nappaliban!
A lányok rohantak is a szobájukba izgatottan, elég hamar leértek a nappaliba, már csak Louisra kellett várniuk.
-Megyünk a parkba! Jaj de jó! –Énekelték egyszerre, miközben ugrándoztak.
-Úristen, fogjátok már be! –Szólt rájuk Fizzy, aki épp a történelemkönyv felett ül, mert következő nap témazárót írnak. A kicsik azonnal elhallgattak, majd visszaültek a kanapéra, mint két jól nevelt gyerek. Nem sokára leért Louis is indulásra készen állva.
-Mehetünk?
Lassan el is indultak. Amikor kiértek, a gyerekek játszani kezdtek a többiekkel, akik ott voltak, Louis leült a padra, mivel eléggé fáradtnak érezte magát, de muszáj volt őket kihoznia. Nem sokáig tartott a nyugalma, ugyanis később arra lett figyelmes, hogy két ismert alak az egyetemről zaklatni kezdik a testvéreit. Amilyen gyorsan csak tudott, odaszaladt, hogy leállítsa őket.
-Mit akartok a húgaimtól? –Kérdezte bosszúsan. A lányok szorosan odabújtak Louishoz és sírtak.
-A Tomlinson ikrek! –Mondták röhögve.
-Takarodjatok el, amíg türelmes vagyok! 
-Mert, mi lesz, ha nem? 
-Megnézhetitek magatokat, majd! Gyertek! –Az utolsó szót a testvéreinek mondta, mert már ideje hazamenni. Megfordultak, majd egyszer csak Louis egy hatalmas ütést a fejére hátulról, amitől szerencsétlen összeesett. Daisy és Phoebe nagyon megijedtek, már nagyon sírtak, amiért ez történet. A két fickó lefogta őket, de egy fiatalember megakadályozta, hogy elvigyék.
-Engedjétek el a kislányokat, vagy különben hívom a rendőrséget! 
Azonnal elengedték és a rendőrség szó hallatán elfutottak.
-Beszari alakok! –Kiabálta utánuk, ez után leguggolt Louishoz, hogy megnézze.
-Jól vagy? –Szólt hozzá, miközben a fejére helyezte a kezét. Louis megmozdult.
-Igen, mi történt? –Kérdezte kábán.
-Leütöttek, két barom bántani akarta a két kislányt, de én megvédtem őket, amint láttam, hogy bajban vagytok. 
-Köszönöm! Hálás vagyok! –Mondta, miközben felkelt a földről.
Majd aztán a táskájából egy nagyobb összeget vett ki, amit a fiú kezébe nyomott. Ez volt a hálája, amit a testvéreiért tett, ennél többet nem tehetett.
-Ezt fogadd el! 
A fiú meglepetten nézett, hirtelen nem tudta hová tenni.
-Hogy képzeled? Én nem pénzért tettem, én nem fogadhatom el ezt! –Zavarba jött.
-Tudom milyen nehéz körülmények között éltek, és hogy az anyukádnak szüksége van gyógyszerekre, de nem tudjátok megvenni. Nagyon jól jön most ez nektek, nem tagadhatjátok le.
-Nem is tudom, hogy köszönjem meg, szóhoz sem jutok, hogy vannak még ilyen emberek ezen a világon! 

Elérkezett a családi megbeszélés is, ahol mindenki részt vett, természetesen előtte megebédeltek. Keith megkezdte a beszédét, minden szem rá szegeződött.
-Akkor kezdeném! Bizonyára tudjátok, hogy beteg vagyok, de azt még nem, hogy nem sok időm maradt hátra, tehát ezért be akarom biztosítani az unokáim jövőjét, hogy garantáltan jó legyen az, biztonságban szeretném őket tudni, mielőtt még itt hagyom ezt a világot. Megírtam a végrendeletem, de természetesen még fogok rajta változtatni, ha úgy gondolom. Jelenlegi állás szerint Lottie az, akit az örökség nagy része megilleti, a sorban őt Fizzy követi, utána a két kicsi, Daisy és Phoebe. Majd akkor rendelkezhettek a vagyonotok felett száz százalékban, ha betöltitek a 18-at. Ezzel be is fejeztem.
-Na, és én? –Szólt közbe Louis.
-Te mit akarsz? Te nem vagy igazi Tomlinson, te csak egy befogadott gyerek vagy, mégis hogy képzeled, hogy kapsz az örökségből, te pénzéhes kölyök, fogd vissza magad! –Keith kissé felvette vele szemben a kemény stílusát. Louisnak nagyon rosszul esett mindig is, hogy vele így kivételeznek, ezért se érezte magát Tomlinsonnak és ezt szégyelte, hogy ő csak egy megtűrt valaki a családban.
-Ne beszélj vele így, ő is ide tartozik! –Szólalt meg Jay a fia védése érdekében, na, ez már jobban kicsinálta az öreg idegeit.
-Te jobb, ha csendben maradsz, te pénzéhes lotyó! Nem is értem Mark hogyan vehetett el téged és fogadott be a kölyköddel együtt! Szegény unokáimnak, ilyen anyjuk van, elkeserítő!
Louis már nem bírta tovább, elsírta magát mindenki előtt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése