2013. november 21., csütörtök

2. rész

Bocsánatot kérek, amiért ennyit kellett várakozni a következő részre. Eleve ott a másik blogom, ott is be kellett fejeznem a következő részt, másrészt nem igazán jött ihlet. Hétvégén volt egy nagyobb vitám, ami miatt nem igazán volt kedvem írni, már azon is gondolkoztam, hogy bezárjam-e (nyugi, nem arról van szó, hogy leszólták volna, nem a bloggal kapcsolatos volt a vita). Mivel már ismerem annyira magam, hogy hamar összeszedem magam az ilyenek után, ezért vártam pár napot és sikerült is. 
Tudom, ez a rész elég pocsék lett szerintem, egy kicsit sablonos is, de megnyugtatlak titeket, hogy nem ez a történet lényege, a bonyodalmak még nem kezdődtek el. Nem vághatok bele a közepébe, rá kell vezetni a dolgokat. Nyugodtan megírhatjátok, ha szar lett a rész, mert én is tudom, hogy az. A következő már jobb lesz és ahogy egyre haladunk előre felé, még jobb lesz. Türelmet és tarts velem! Ha elolvastad, hagyj magad után nyomot.

Eleanor várakozott az egyetem bejáratánál, mivel Louis nagyon sokat késik és olyan soha nem fordult még elő, hogy ne szólt volna, ha közbe jön valami. Idegesen járkált fel-alá és mikor megpillantotta Louist Gemmával egy kicsit féltékeny lett és az tett be neki végleg, amikor látta, hogy ölelkeznek és egymáshoz bújnak. Azon gondolkodott mit tegyen. Hisz mindig eltűrte Louis mellett ezt a nőt és bele kellett törődnie, hogy legjobb barátok, de ő úgy gondolta, hogy fiú és lány között nem létezik barátság, mert az egyik fél mindig érez. Pontosan ez a szituáció volt itt is, mert Gemma többet érez barátságnál. Kicsit hosszúra sikeredett az ölelkezés, ezért legjobb lesz, ha közbe avatkozik. Oda sétált eléjük, de észre sem vették őt, csak akkor, amikor megszólalt.
-Louis! Elfelejtetted, hogy én is itt vagyok? –Mondta szomorú hangon, csalódottan érezte magát, bár a szíve mélyén mindig is tudta, hogy ez egyszer be fog következni. Louis csak ekkor figyelt oda barátnőjére.
-Jaj, bocsánat! Nem gondoltam volna, hogy így elmegy az idő! Akkor majd holnap, Gemma! Szia!
-Szia!
Végleg elköszöntek egymáshoz, majd Louis közelebb lépett Eleanorhoz, hogy megcsókolja, de a lány elhúzta a fejét.
-Ne! Kérlek ne játszd meg magad! Tudom, hogy megcsalsz! –Mondta Louis szemébe, mert már nem tűrte ezt sokáig.
-Szó sincs erről! Már ezerszer elmondtam, hogy Gemma csak barát, semmi több nincs köztünk, mert nekem csak te létezel! 
-Sajnálom, de ezt már nem fogom bevenni! Adj egy kis időt, amíg kitisztul a fejem, szeretnék elgondolkodni a dolgokon, illetve a jövőnkön! –A lánynak ekkor elcsuklott a hangja, nem sokáig tudta vissza fojtani a sírást, de ezek után már nem is akarta. Bátran elsírta magát Louis előtt, hogy ezzel is tudassa vele, mennyire fáj ez neki.
-Nem teheted ezt velem, drágám! –Louis próbálta őt visszatartani, de kevés sikerrel, mert Eleanor szó nélkül megfordult, majd elszaladt. A fiú ott helyben térdre roggyant, miközben az arcát a tenyerébe temette és sírni kezdett. Azonban arra már nem gondolt, hogy rengetegen mennek el mellette és bárki megláthatja.

Lottie-nak sem sikerült a legjobban az első napja. Reggel, amikor megérkezett az iskolába, azt sem tudta hová kell mennie, de végül megkérdezte hol tartózkodik épp az osztálya. Végül sikerült megtalálnia a termet, de negyed órát késett.
-Elnézést, csak nem találtam a termet! –Mondta, kicsit zavarban volt, hogy vele is előfordulhat ilyen.
-Semmi gond! Mutatkozz be a többieknek, meg persze nekem is!
-Lottie Tomlinson vagyok! –Bemutatkozott, majd leült egy üres padba. A többiek összebeszéltek mögötte, főleg a neve miatt, de amúgy nekik pont olyan nagyképűnek tűnt a lány, pont mint ahogy a pletykálóktól is hallották. Nem nagyon akartak a szünetben beszélgetni vele, mindössze egy lány ment oda hozzá.
-Szia! Látom magányos vagy! –Szólt hozzá a lány.
-Nem, de az alja néppel nem igen lehet mit kezdeni! Mindenki az elkényeztetett gazdag lányt látják bennem, pedig ha megismernének, akkor lehet megváltozna rólam a véleményük! –Felelte kissé flegmán Lottie.
-Semmi baj, én nem mondom rólad azt, amit a többiek, mert meg szeretnélek ismerni! Georgia Austin vagyok! Örülök, hogy megismerhettelek!
Lottie unottan nézett osztálytársára, látta rajta azt az önelégült mosolyt, talán egy újabb talpnyalóra akadt, aki csak a neve miatt akar vele barátkozni.
-Az jó, remélem nekem már nem kell bemutatkoznom!
-Nem! Suli után ráérsz?
-Nem igazán, bocs! –Válaszolt Lottie, majd felállt a helyéről és kiment. Nem volt kíváncsi erre a Georgia nevű leányzóra. Az udvarra azért ment, hogy kiszellőztesse a fejét, hiszen annyi idiótával lett összezárva, hogy az már neki sok volt. Azonban nem lehetett egy percig sem nyugalma, mert Georgia követte, de közben megállt a büfében, hogy chipset vegyen, majd odament Lottie-hoz, hogy megkínálja vele.
-Kérsz? –Kérdezte kedvesen, majd odanyújtotta felé a chipes zacskót.
-Nem, köszi, de azért kedves vagy! –Pedig egyáltalán nem ez volt róla a véleménye, már volt annyira jó ember ismerő, hogy kiszűrje a nyalizókat és Georgia pontosan olyan volt, mint aki csak érdekből akar vele haverkodni. Visszament a terembe és ledobta magát a székre. Nem sokkal később Georgia leült mellé, mivel elhatározta, hogy mostantól ott lesz a helye.
-Nem baj, ha melléd ülök? –Kérdezte. 
Lottie unottan nézett rá, és végül rábólintott, de már nagyon unta ennek a lánynak a társaságát.
A következő szünetben megint együtt mentek ki, de a kijáratnál egy csapat végzős fiú suhant el mellettük és az egyikük majdnem felborította Lottie-t, aki csak nézett maga elé. Azonban Georgia a védelmére kelt.
-Héj! Nem látsz a szemedtől, idióta? –Kiabált a fiú után, aki megfordult hagyva a többieket kirohanni. A göndör hajú zöld szemű fiúnak megakadt a tekintete Lottie-n, valahonnan ismerős volt neki, csak nem jutott eszébe pontosan hol látta. Odament hozzá.
-Szeretnék bocsánatot kérni, amiért neked mentem! Ugye nincs harag? –Felelte lágy hangon, majd megfogta Lottie vállát. A lány kék szemeivel belenézett a fiú csillogó zöld szemeibe. Egy darabig így is voltak, amit Georgia nem tudott hová tenni. Biztosan szerelem első látásra, csak erre tudott gondolni.
-Nincs semmi baj! –Felelte Lottie mosolyogva, de vajon mi válthatta ki ezt belőle? Ilyenkor mindig flegma volt az illetővel, most ez valahogy nem ment neki.
-Harry Styles! –Mutatkozott be a zöld szemű fiú.
-Lottie Tomlinson! 
Ekkor Harry felnevetett, de nem olyan feltűnően.
-Valahogy éreztem, hogy te vagy! Suli után várj meg a kapunál, szeretném, ha együtt mennénk haza. –Mondta nevetve Harry, viszont Lottie-nak már egyáltalán nem tetszett ez a helyzet, sőt kifejezetten ellenszenvessé vált neki a fiú, akármennyire is jól nézett ki.
-Menjünk, Georgia! –Megragadta a lány karját és elhúzta onnan minél messzebbre.
-Nagyon jó pasi ez, remélem elmész vele randizni! –Mondta lelkesen Georgia, Lottie ezért mérgesen nézett rá.
-Még az hiányozna, hogy ezzel a beképzelt alakkal elmenjek!
-De olyan jóképű, összeillenél vele!
-Elég már, Georgia! Ha annyira tetszik, akkor menj te! –Lottie már mérges volt, elege volt a mai napból már. Alig várta, hogy hazamenjen és lepihenjen egy kicsit.
-Nem engem hívott el, na mindegy!
Amint vége lett a tanításnak, Harry már várakozott az iskola előtt, ő komolyan gondolta a randit Lottie-val, de a lány nem ment oda hozzá, pedig ránézett. A fiú elhatározta, hogy hazáig követi, hogy kiderítse hol lakik. Georgia-ért jött az apja autóval, be is ült azonnal, amint meglátta.
-Szia apa! –Köszönt!
-Szia, kicsim! Hogy ment, amit megbeszéltünk?
-Egész jól, eleinte a lány nem akart velem lógni, de végül megbékélt velem!
Troy közelebb szeretett volna kerülni a fiához, Louishoz és más megoldást nem igazán látott erre, csak azt, hogy a lányát ugyanabba az osztályba íratja be, ahová Lottie is jár. Mivel már többször megkísérelte, hogy beszéljen vele, de az a villa annyira felszerelt, és minden sarokban volt egy biztonsági ember, akik még a fiú közelébe se engedték, nem hogy még beszélni vele.
-Érd el, hogy bejuss a villába és csald ki valahogy Louist!
-Én is szeretném már látni a testvéremet, tehát azon leszek, hogy minél előbb bevágódjak a beképzelt fruskánál! –Georgia nevetett, a valóságban ki nem állhatta Lottie-t, aki egy jó pasit is kikosarazott, mikor más lány mindent megadna, hogy Harryvel randizhasson. Eredetileg Harry volt a suli legmenőbb pasija, emiatt egy kicsit fent is hordta az orrát, rengetegszer kihasználta a lányokat, ennek ellenére mindent megadtak volna, hogy vele járhassanak.
Harry odament a villa elő egy szál rózsával. Megállt a kapuban, megnyomta a csengőt, egy rekedt férfi hang szólt ki a hangszórón keresztül.
-Jó napot! Lottie-hoz jöttem, egy barátja vagyok a suliból! –Mondta a hangszóróba Harry és reménykedett benne, hogy talán kinyílik a kapu, de nem így lett. Csak várt, de semmi, ezért megnyomta még egyszer. Megint csak türelmesnek kellett lennie, mert ide nem egyszerű bejutni, főleg a nem kívánt vendégeknek. Feladta, nem bírt tovább várni, Lottie nem akarja őt látni, de a suliban odaadja neki mindenképp a rózsát. Megfordult és ekkor egy hang akadályozta meg abban, hogy tovább menjen.
-Szia! Segíthetek valamiben? 
Aki kijött a kapuig és állt előtte az Louis volt. Ő talán be fogja engedni a lányhoz, egészen biztos volt benne.
-Szia! Lottie barátja vagyok! Bemehetek hozzá?
-Hagyd békén a húgomat, nem akar látni, világosan megmondta! Különben is nagyon rossz a híred az iskolában!
Harry begurult, pontosan tudta, hogy kivel beszél, hiszen a nővére, Gemma csoporttársa, akivel nagyon jóban volt Louis. Ha megzsarolja, akkor bejuthat Lottie-hoz.
-Na idefigyelj, te hólyag! Ha nem engedsz be, akkor megmondom a kis barátnődnek, hogy Gemma a szeretőd! –fenyegetőzött Harry.
Louis arca hirtelen megváltozott, mintha csak egyre sápadtabb lenne, ezért tehát Harry azt hitte nyert ügye van, de csak addig ameddig Louis össze nem esett a lábai elé.

7 megjegyzés:

  1. Nem lett olyan rossz mint ahogy a bevezetőben írtad, sőt nekem még tetszett is! :)

    VálaszTörlés
  2. Szerintem sem lett rossz.. tetszett *-* bár.. most nagyon kiváncsi lettem hogy mi lesz ebböl az egészböl.. o.o gyorsan a kövit! *-* :)

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm, akkor ezek szerint csak nekem nem tetszett igazán. Érdekel a többiek véleménye is, remélem írnak

    VálaszTörlés
  4. Gyorsan kövit.*--* Tetszett imádom.:))

    VálaszTörlés
  5. Csatlakozom azokhoz,akiknek tetszett.:D huu mi lesz ebből..hamar a kövit.:))

    VálaszTörlés
  6. Nagyon nagyon jó lett és kérlek siess a kövivel! :) *-* kiváncsi leszek mi lesz ebböl szóval siess! :) :D

    VálaszTörlés
  7. Szia most olvasom a blogod,és eddig nagyon tetszik,csak így tovább :))

    VálaszTörlés