2014. január 22., szerda

12. rész

Tudom, hogy egyre ritkábban hozok részeket, viszont erre van ok, méghozzá az, hogy nem nagyon van ihlet, de igyekszem, hogy ne kelljen olyan sokat várni rá. Ajánlanám figyelmetekbe az új blogomat. Ha tetszik, iratkozzatok fel. 
Oldalt továbbra is szavazhattok a kedvenc tagra, elárulom, hogy Louis vezet, de Harry nagyon a nyomában van. 
Illetve köszönöm a 42 feliratkozót, örülök, hogy ennyi embernek tetszik. Komizzatok, illetve pipáljatok, hogy tudjam, itt jártatok és olvastátok.




Valaki benyitott Louishoz a kórteremben, miközben a fiú próbált volna elaludni, de ez kizökkentette nyugalmából. Kinyitotta a szemét és számára egy teljesen ismeretlen férfi állt. Azonban megeshet, hogy mégis látta már valahol, csak nem ismeri fel.
-Ki maga? –Kérdezte ijedten, a férfi mereven állt, majd közeledett az ágya felé. Mikor már teljesen ott volt, a kezét Louis fejére tette.
-Nem ismersz meg, fiacskám? –Kissé ijesztő volt, legalábbis Louis számára. Nem tudta, hogy mit akar és miért jött ide, egyáltalán ki ő?
-Nem. –Válaszolta ijedten. A férfi kinevette.
-Ne legyél már ennyire betojva tőlem, kicsikém, ha nem tudnád, én vagyok a vérszerinti apád, de te egy tuskót tekintesz az apádnak. –Majd nevetett a saját szövegén egy jót, Louisnak egyáltalán nem esett ez jól, ráadásul gyűlölte az igazi apját, mert az anyja ezt nevelte belé. Miért pont most bukkan fel, amikor betegen fekszik egy kórházban? Honnan tudta meg? Talán nyomozott utána? Érdekes, hogy évekig semmit sem hallott felőle, most meg hirtelen kerül elő.
-Miért jött ide? Hogy zaklasson?
-Nem. Már az is baj, hogy látni szeretném a fiamat?
-Nekem van apám és nem maga az. Menjen el!
-Nem teheted, beszéljük meg a dolgokat! Sok mindenre rájöttem már az óta, és tudom, hogy akkor egy nagy hülye voltam. Kérlek, bocsáss meg!
Louis hívta az orvosokat, hogy küldjék ki ezt az embert, nem sokára meg is jelentek.
-Mi a gond? –Kérdezte.
-Csak azt szeretném, hogy ez az úr távozzon. Zaklat engem.
-Nem, ez nem igaz, én nem zaklatom, én vagyok az apja és nem tudom, miért nem akar látni. –Védekezett Troy. Az orvos egy percre megállt, látszott rajta, hogy tehetetlen volt. Most kire hallgasson?
-Küldje ki, ő nem az apám, csak annak tartja magát!
-Kérem, uram, távozzon, ha zavarja a beteget. Nekünk mindennél fontosabb a betegek nyugalma és nem lenne jó, ha felidegesítené.
-Még visszajövök.  –Ezzel távozott is, ment is a recepcióhoz, hogy kiderítse a címét.
-Louis Tomlinson címét szeretném.
Az ott dolgozó nő máris hozzálátott a kereséshez.
-A 28-as szobában van.
-Az engem nem érdekel? Nekem a címe kell, ahol lakik.
-Sajnálom, de nem adhatjuk a betegek adatait senkinek sem.
-De én az apja vagyok, tudnom kell, hol lakik, kérem, adja meg!
-Ha valóban az apja, akkor miért nem tudja, hol lakik. Ha meg nem tudja, az nem lehet véletlen, mivel biztosan rossz a kapcsolata vele.
Troy nagyon dühös lett, amiért a nő beleszól az életükbe, mivel semmiről sem tud, így nincs is köze hozzá, ahhoz se, hogy milyen a kapcsolata a fiával.
-Ne szóljon bele, inkább adja meg a címet és nem lesz baj. Addig nem fogok innen elmenni!
Végül a nő beleegyezett, azonban félt a következményektől.
-Ne árulja el senkinek, hogy innen tud róla.
-Ígérem.
Troy máris megnyugodott, amint megkapta a címet, megfogadta magának, hogy rendszeresen fel fogja keresni Louist, hogy helyrehozza a múltat, ki szeretett volna vele békülni. Ki kéne derítenie, hogy az anyja miket beszélt neki róla, nem számított tőle túl sok jóra.

Másnap Louis már jól érezte magát, ezért haza is mehetett, viszont meg kellett fogadnia az orvos tanácsát, hogy pihenjen sokat, és pár nap múlva meg bejöhet az eredményekért. Összepakolt, Mark érte ment, hogy hazavigye.
-Jól vagy? –Kérdezte.
-Már igen. –Felelte Louis, azonban egy kissé letörtnek tűnt, Mark ezt észre is vette rajta.
-Szomorúnak tűnsz. Történt valami?
-Nem, csak félek a vizsgálat eredményétől. –Valójában nem ez volt a baja, nem akarta elmondani senkinek, hogy az igazi apja felkereste, mert csak probléma lenne belőle, azonban reménykedett, hogy többé ez nem fordul elő, különben sem tudja, hol lakik. Attól viszont tartott, hogy az utcán összefut vele, vagy esetleg nyomozni fog utána és zaklatni fogja.
-Nem lesz semmi baj, hidd el.
-Remélem.
Hamarosan hazaértek, mivel már este volt, így Louis lepihent. A vacsora még nem volt bent, ezért felvitték neki a szobájába. Nem volt éhes, egy falatot se evett belőle. Reggel korán kelt, hogy bemenjen a suliba, viszont az orvos szigorúan megparancsolta, hogy maradjon otthon pihenni, de hát nem tartotta be. Nem akart lemaradni, aztán meg pótolgatni. Na, de nem is ez az igazi ok, hanem, hogy lássa Gemmát. Ekkor döbbent le: látni akarja Gemmát? Miért nem Eleanort? Mivel ő az a nő, akit szeret, de neki mégis a másikon jár az esze. Nem tartotta ezt normálisnak, gyorsan ki is verte a fejéből, hogy csak Eleanorra gondoljon. Felöltözött, majd lement a konyhába, hogy bekapjon valamit reggelire. A többiek is fent voltak már, akik nem is értették, hogy Louis minek kelt fel ilyen korán, ráadásul miért van felöltözve.
-Hát te? Miért nem pihensz? –Kérdezte tőle Mark.
-Mennem kell iskolába, már nagyon rég voltam, teljesen le vagyok maradva.
-Nem mehetsz, pihenned kell, az orvos megmondta!
-Muszáj bemennem, utána is tudok pihenni.
-A te érdekedben maradj itthon! Ha emiatt megint kórházba kerülsz, akkor bajok lesznek és te leszel a hibás, mert felelőtlen voltál.
-Nem vagyok felelőtlen, tudom, hogy mit csinálok. Jól érzem magam, ezért megyek! Senki sem tud visszatartani.
Inkább hagyta, hagy menjen, majd rájön magától is, esetleg ha rosszul lesz, maximum hazajön, de az is lehet, hogy nem, mert inkább végigszenvedi a napot ebben az esetben.
Mielőtt betért volna, felkereste Eleanort a termében, amikor a lány meglátta őt, azonnal rohant is felé, hogy köszöntse.
-Szia szerelmem! Jobban vagy már? –Kérdezte, miközben átkarolta a fiú derekát.
-Igen, különben nem lennék itt és nem láthatnám az én kis hercegnőmet. –Adott a szájára egy puszit, utána meg már indulnia kellett órára. Majd a terembe érve puszilkodott Gemmával, aztán helyet foglalt.

Troy elindult otthonról, egyenesen a kórház felé vette az irányt, hogy meglátogassa Louist, azonban hamar meg kellett tudnia, hogy már kiengedték és otthon pihen. Kicsit mérgelődött magában, mert tisztában volt vele, hogy nem lesz neki könnyű bejutni oda. Beült az autójába és elment a címre. Egy hatalmas villával találta magát szemben, mindenhol biztonsági zárak. Kiszállt és egy kicsit körülnézett. Baj lesz csak belőle, ha lenyomja a csengőt, inkább elment, majd útközben eszébe jutott valami. Ki kéne deríteni, hogy melyik egyetemre jár, majd akkor a lánya segít neki. Hazament, megvárta, míg Georgia hazajön, hogy aztán faggathassa.
-Georgia, gyere ide! –Utasította, a lány már ott is állt apja előtt.
-Mondjad, apa.
-Milyen a viszonyod most Lottie-val?
-Nem túl jó, vagyis úgy értem, hogy nem olyan, mint régen, hisz mondtam, neki most csak a pasija érdekli és nem én. Ma például beszélgettünk, de nem olyan hosszasan, mint azelőtt.
-Mi volt a téma?
-Semmi olyan, ami érdekelne téged, a mostani pasijáról beszélt csak, más témája úgysincs neki.
-Nem említette Louist?
-Nem.
-Derísd ki melyik egyetemre jár.
-Én tudom amúgy is hová jár.
Nagyszerű, akkor már holnap be tud menni hozzá. El is érkezett a várva várt nap, körülbelül tíz óra környékén mehetett be, viszont nem tudta, melyik szakra jár és, hogy melyik az termük. Nyilván bekopogott a tanári ajtaján, hogy érdeklődjön, meg is mondták neki. Már csak a termet kellett megkeresni, nem érdekelte, hogy előadás van, ő akkor is be fog menni Louishoz. Bekopogott, megvárta a választ, ez után be is nyitott. Louis, amikor meglátta a férfit, ijedten nézett rá, majd füzetével eltakarta az arcát. Troy nem vette azonnal észre Louist, kissé körül kellett néznie.
-Louis Tomlinsont keresem. –Közben a szemével kereste a fiút.
A többiek mondták is, hogy ott van, nekik fogalmuk sem volt, hogy Louis zaklatónak tartja ezt a férfit.
-Én nem ismerem. –Mondta Louis.
-Mi az, hogy ismersz? Én vagyok az apád, ha én nem vagyok, akkor te nem jöttél volna a világra, tehát részben nekem köszönheted az életedet. –Fordult a címzetthez, miközben ezeket a szavakat mondta, majd mikor befejezte, odafordult a többiek felé, illetve a tanárra is egyszer-kétszer ránézett.
-Emberek! Bátran kijelenthetem, hogy én, Troy Austin, aki itt áll előttetek, Louis Tomlinson vérszerinti apja. Mindenkinek hazudtak, őt a Tomlinsonok csak felnevelték, mivel az anyja, aki az én barátnőm volt, később beházasodott a Tomlinson családba. Jobb, ha tőlem tudjátok, mert ezek úgysem mondták volna meg soha az igazat.
Ebből most nagy botrány lesz, Louis nagyon kellemetlenül érezte magát, mert végül is igaza volt Troynak, na de, hogy az így kiteregesse, ahhoz semmi joga nincs. Nem értette minek üti bele az orrát, meg lett mondva, hogy nem kíváncsi rá. Akkor meg mit erőlteti magát?
Mindenki Louisra nézett, tőle várták a választ, ő meg arra gondolt, hogy jobb lett volna, ha otthon marad. Rosszul döntött. Viszont, ami késik, nem múlik. Sajnos.
-Nem tudom, mit akar ez az ember, nem is ismerem, biztos nem az apám!
-Tagadod? Legalább a barátaidnak ne hazudnál arról, hogy egy kis fattyú vagy!
Louis nagyon begurult, inkább nem mondott semmit, hanem összepakolt, majd kirohant a teremből. Troy utána akart menni, de a tanár elé állt, hogy ne tegye.
-Ne menjen utána! Miért kellett ezt? Egyáltalán be tudja bizonyítani azt, amit az előbb mondott?
-Mit avatkozik bele? Amúgy ha most nem is, de hamarosan lesznek bizonyítékaim. –Majd távozott. 

4 megjegyzés:

  1. 1.komi ^.^ nagyon jó rész. Siess! :)

    VálaszTörlés
  2. Mikor foglya megismerni louis georgiat különben jó lett a rész

    VálaszTörlés
  3. Szia! Nekem nagyon tetszik az egesz blog, az egeszet elkezdtem elolrol olvasni mert vegre volt idom. Nagyon tetszenek a reszek! Nagyon birnam ha Gemma es Louis ossze jonne*-* Troy meg undorito hogy csak a penzre megy.Lottie meg Harry nagyon cuki es Keith egy nyomi.Jayt sajnalom es Marktol meg nem szep dolog hogy megcsallja:D Remelem Louis nem lesz sulyos beteg..:c Nagyon varom a kovetkezo reszt remelem nem torlod a blogod:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm a kifejtő kommented, jól esett. Rendben, nem törlöm :)

      Törlés