9. rész

Itt is vagyok az ígért napon, direkt azért mára tettem, mert ma van Louis szülinapja, ugyanis a kis hiperaktív fiú ma lett 22 éves. Isten éltesse sokáig. Amúgy 1991. december 24-én született Doncaster városában szintén egy keddi napon. Amúgy meg most ennek köszönhetően kétszer olyan hosszú lett a rész, mint szokott lenni. Remélem tetszeni fog.

Safura rámászott Louisra, amit a fiú ne tudott hová tenni, mivel azt sem tudta ki a lány, most látja először, mégis úgy viselkedik, mintha már ezer éve járnának.

-Most ez mi? Ki vagy te egyáltalán, hölgyem? –Kérdezte felháborodottan.

-Ő a leendő mennyasszonyod, Safura Alizadeh! –Jelentette ki Keith, Louis ekkor szóhoz sem tudott jutni. Mégis mi jogon dönt ő helyette, megmondta, hogy nem kell a pénze, de hagy maradjon azzal, akit szeret. Bár ő is furcsa mostanában, na de ha Eleanor kilép az életéből, akkor a következő jelölt Gemma és nem ez a Safura nevezetű lány, akit még csak nem is ismer. 

-Nem, ő nem a mennyasszonyom! Szövetkeztetek ellenem, mivel a lány gátlástalanul viselkedik, megtette, amit mondtál neki, közben meg azt tudta, hogy fogok reagálni. Én ebben nem veszek részt! –Jelentette ki Louis kissé keményen. Most nagyon határozottnak tűnt, ami meglepő volt tőle, mivel legtöbbször bizonytalan és határozatlan. Biztosan azt hitte Keith, hogy befolyásolhatja ebben is, azt hitte el fog bizonytalanodni, de nem így lett. 

-Lottie, te mikor akarod bemutatni az udvarlódat? –Nézett az említettre a nagyapa, a lány felállt, mivel eddig ült.

-Majd, amikor eljön az ideje. 

-Az én öcsémmel jár. –Lépett közbe Gemma, Keith most ránézett és vizsgálgatni kezdte a lányt.

-Jó családból származhat, mondd meg neki, hogy mindenképpen meg szeretném ismerni és te is, Lottie. 

-Jó, beszélek majd vele. 

-Akkor én mentem is, nem tartom fel a családi ebédet. –Szólt Gemma, majd indult is az ajtóhoz.

-Rendben van, köszönjük a látogatásodat. Látunk szívesen legközelebb is. –Mondta Keith.

Nem sokára asztalhoz ült a család, de előtte Keith félrehívta Louist, mert szeretett volna vele beszélni. 

-Figyelj jól! El kell venned Safurát, de most csak az eljegyzést tartjuk meg. Ezt a gyűrűt kell felhúznod az ujjára. Értve vagyok? –Nyújtotta felé a gyémántokkal kirakott gyűrűt, de Louis nem vette el.

-Nem akarom elvenni, már meg lett mondva. Nem voltam elég érthető? –Emelte fel a hangját Louis.

-Ne merészelj így beszélni velem, én vagyok az idősebb és nem kevéssel, tehát enyém az utolsó szó és azt csinálod, amit én mondok!

-Miért kényszerítesz ilyenekre?

-Nem tagadhatod meg, tudod, hogy a család jó hírét kockáztatod ezzel, te ostoba kölyök! Válassz! Eljegyzed, vagy kitagadlak innen és a nevedet meg is meg kell változtatnod, amit csak úgy ajándékba kaptál!

-Jó, megteszem! –Azt gondolta, hogy úgysem veszi feleségül, egy eljegyzés meg nem nagy szám, az ő részéről úgysem fog érni semmit sem. Hordja csak a gyűrűt, ha annyira akarja, akkor sem fog jelenteni számára semmit.

-Na, ez a beszéd! Menjünk vissza!

Elfoglalták a helyüket az asztalnál, Safurát direkt Louis mellé ültették. Ebéd utánra várták a nagy meglepetést, amivel készültek, bár sokaknak már nem volt az, hiszen már elhangzott, mire készülnek. 

-Louis szeretne nektek valamit mondani. Louis, tied a szó! –Mondta Keith, majd rámutatott, hogy most következik az, amit megbeszéltek.

-Szeretném bemutatni a mennyasszonyom, Safurát, akit most eljegyzek ezzel a gyűrűvel. –A lány már nyújtotta is az ujját, Louis ráhúzta a gyűrűt, de közben oda sem nézett és nem látszott valami boldognak. Természetesen ezt a többiek is észrevették rajta, de nem szóltak semmit. Ebéd után el is vonult a szobájába, egy darabig nem is látták. Safura már kereste.

-Hol van Louis? –Közben rázta magát.

-Semmi közöd hozzá, te boszorka! –Szólt be neki Lottie.

-Te fogd be! Megyek és megkeresem. 

Louis bezárkózott és sírt magában, amiért ezt teszik vele. Bizonyára mindenki meg fogja ezt tudni, hogy eljegyezte ezt a ribancot, és akkor Eleanor végleg szakít vele. Próbálta hívni, de sosem vette fel, ez is kiborította. Kopogást hallott, de senkit sem akart látni.

-Hagyj békén, akárki is az! –Kiabálta ki.

-Én vagyok az, kisfiam. –Hallotta meg anyukája hangját. Talán őt be kéne engedni.

-Gyere be! –Benyitott, látta, hogy baj van.

-Miért sírsz? –Kérdezte.

-Szerinted? Vége mindennek, eljegyeztette velem ezt az idiótát, nem is ismerem, és azt akarja, hogy vegyem feleségül. Miért csinálja ezt?

-Nem tudom, sosem értettem meg őt. Jobb engedelmeskedni neki ilyenkor, tudod, hogy Markkal el fogok válni, utána meg biztos, hogy ki fog engem rakni, mert gyűlöl. Ha ez a feltétele, hogy kapj az örökségből, akkor vedd el azt a lányt.

-Neked csak a pénz számít, hogy luxusban élj? Az én boldogságom nem számít? 

-De utána, ha ez megvan, akkor elválhatsz tőle.

-Jó, csak addigra tönkremegy az életem.

Még a saját anyja is azt érezteti vele, hogy ő nem fontos, csak az a lényeg, hogy ne kelljen nélkülöznie, csak ezért támogatja ezt a hülyeséget. De vajon ő mit csinálna a helyében? Ebbe bezzeg nem gondolt bele, azt gondolta, hogy őt senki sem érti meg, csak egy érzéketlen valaminek gondolják, akit ide-oda lehet rángatni. De majd ő megmutatja, hogy vele senki se szórakozhat. Azonban ez csak elméletben ment így, mert érdekes módon, ha már rá akarják venni valamire, akkor az illetőnek előbb-utóbb sikerülni is fog. Ezért utálta ennyire saját magát.

Pár nap múlva az újságban is megjelent az eljegyzésről szóló cikk, miszerint Louis eljegyezte Safurát és az esküvőre valószínűleg jövő nyáron kerül majd sor. Eleanor is kezébe vette, el is olvasta, talán nem kellett volna, mivel sokk érte. Neki nem szólt erről senki, azonban azzal tisztában volt, hogy napokig nem beszélt vele és nem vette fel neki a telefont, na de erre meg volt az oka, amit senkinek nem fog kiteregetni. Ennek ellenére mégis meglepetésként érte ez az egész, de ha esetleg megtudná a kis titkát, akkor nem is értené, minek veri ki a balhét. Beszélnie kell vele, tisztázni kell a dolgokat, mert azért érdekelte, hogy ezt hogyan fogja neki kimagyarázni. Tárcsázta Louis számát, ki is csöngött és nem sokkal később fel is vette.

-Beszélnünk kell! –Jelentette ki, nem is köszönt neki előtte.

-Végre, hogy előkerülsz! Azt sem tudom, mi van veled!

-Találkozzunk.

-Csak ennyit tudsz mondani, mintha már nem is szeretnél engem. 

Persze Louis ezen nem is csodálkozott, bizonyára kezébe kerülhetett a mai újság, most már nem várhat semmit sem, biztos, hogy szakítani fog vele. Attól tartott, hogy esetleg nem hallgatja meg. Mennie kell, találkoznia kell vele.

Mikor már mindketten ott voltak a megbeszélt helyen, Louis szólásra nyitotta a száját, azonban Eleanor nem hagyta, hogy megszólaljon, mert a képébe vágta az újságot összegyűrve.

-Végeztem, tudtam, hogy megcsalsz! –Jelentette ki a lány megtörten.

-Ez nem az, amire gondolsz, szerelmem, hagy magyarázzam meg!

-Nem kell semmit sem megmagyaráznod, és ne nevezz a szerelmednek ezek után, mert nem vagyok az! Megértetted? 

-Te is tudod, hogy milyen a nagypapám, megfenyegetett! Kitagad, ha nem veszem el azt a boszorkát, de csak a látszat kedvéért csinálom, különben is csak téged szeretlek! Higgy nekem, ismered! –Könyörgött továbbra is Louis. Eleanor megállt, ránézett és a szemeiben szomorúságot vélt felfedezni. Tisztában volt vele, hogy Keith őt nem fogadta el soha sem, mindig volt valami húzása, hogy szétválaszthassa őket, de a szerelmük mindig is erősebb volt ezeknél. De ez már mindennek a teteje, hogy egy másik lányt erőltetnek rá, talán egy fokkal jobb, mintha Gemmával lenne. 

-Hiszek neked, Louis, de röhej, az, amit veled tesznek, te meg hagyod magad, mert gyenge jellem vagy, érted? 

-Tudom, hogy az vagyok, de remélem így is szeretsz!

-Nem tudom, mit vársz, ha azt mondják, vegyél feleségül egy lányt, akkor feleségül fogod venni? –Bosszankodott Eleanor.

-Dehogy fogom feleségül venni, azzal tényleg elrontanám az életemet. Nem akarom, hogy kitagadjon, értsd meg! Azzal csak megalázva érezném magam, bár így is meg vagyok, de teljesen mindegy. Az én érzéseimmel senki sem foglalkozik, akkor legalább te legyél az egyetlen, aki mellettem van. Még az anyám is támogatja ezt a gusztustalanságot, mivel most fog elválni a nevelőapámtól és akkor a nagypapa egészen biztos, hogy kiteszi, kell neki az anyagi biztonság, fontosabb neki is a pénz, mint én. Ez nekem nagyon fáj. Nem teheted ezt velem pont te. –Elsírta magát, a kezébe temette az arcát. Eleanor egy darabig bámulta őt, majd odalépett hozzá és szorosan magához ölelte, majd sírni kezdett ő is. Nem hagyhatja őt magára, főleg nem karácsony előtt, addig biztosan mellette marad.

-Itt vagyok, és szeretlek! Soha nem hagylak el és hiszek neked! Tudom, hogy nem szereted azt a másik lányt és teljesen megbízom benned! 

A fiú ekkor egy kicsit megnyugodott, hiszen Eleanor számít rá és itt van neki. 

Gemma még aznap este találkozott a nyomozóval, hogy megtudja, Eleanor az elmúlt napokban mit csinált, kivel volt és hová ment. Természetesen erről képek is készültek. 

-Jó estét!

-Jó estét, kisasszony!

Egy kávézóban beszélték meg a találkozott, elfoglaltak egy asztalt, azonnal meg is jelent a pincér, hogy mit kérnek. Leadták a rendelést, majd beszélgetni kezdtek.

-Mit derített ki Eleanor Calderről? 

-Érdekes információkat az Ön számára, amit aztán elküldünk Louis Tomlinsonnak, természetesen névtelenül.

-Tehát megcsalja? –Kérdezte ledöbbenve Gemma, de egy kis örömöt is fel lehetett fedezni a szemeiben.

-Nézze meg a képeket.

Átadta neki a borítékot, közben a pincér is kiért a megrendelt dolgokkal, amiket eléjük tett.

-Köszönjük! –Mondták, majd távozott is.

Gemma kibontotta, majd kiszedte belőle a képeket. Időrendi sorrendbe voltak téve. Az első napon a barátnővel beült egy kocsmába, miközben iszogattak. Ez nem nagyon érdekelte, hiszen nem volt velük egy fiú sem. A második napon készült képek még érdekesebbnek bizonyultak, ugyanis ugyanazokkal a barátnőkkel bulizni mentek és úgy festettek mindannyian, mintha a sarokról jöttek volna. Majd a bulin készült képeket vette a kezébe, az egyik lány a pultos sráccal flörtölget, na de ez őt nem érdekli, csak kizárólag Eleanor.

Odébb észrevehető volt, hogy már halál részeg volt egy másik lánnyal és még tovább vedelnek, ezt tényleg annak lehet venni. 

A következő napon megint csak bulizni mentek, azonban most két srác is velük tartott, az egyikkel smároltak is, annyira részegek voltak, hogy nem tudták, hogy mit csinálnak. Egyértelmű, hogy Eleanornak nagyon rossz társasága van és ezt Louis is tudja, mégis megbízik benne. Fel kell nyitnia a szemét, ez így nem mehet tovább, hogy ez a nő becsapja. Ha magától nem jön rá, akkor igénybe vesz egy kis segítséget, tesz arról, hogy ő is lássa ezeket a képeket a saját szemével.  

Milyen érdekes, hogy az elmúlt napokban, amikor ezek készültek, nem vette fel Louisnak a telefont, még visszaírni sem volt képes neki, pedig elolvasott mindent, amit tőle kapott üzenetet.

-Köszönöm, akkor ezeket el is teszem, gondoskodom róla, hogy Louis is lássa őket. –Gemma eltette a táskájába a borítékot.

-Ágyas képek nincsenek, vagy esetleg valamelyik fickó nem ment fel a lakására, vagy esetleg fordítva?

-Sajnos nem, a buli után a taxi vitte haza mindig, egyik fiú lakására sem ment fel ebben az egy hétben. 

-Azért köszönöm!

-Még valami, amit tudnia kell, kisasszony! Látta a mai újságot. Az Ön nagy szerelme, Louis eljegyzett egy másik lányt. Különös, nem? Akkor már Eleanor sem érdekli.

-Én tudom ennek a történetét, mivel ismerem Louist, és igenis érdekli az a kis szuka, tehát jobban járok, ha figyelemmel kísérem őket. A másiktól meg nem is kell tartani, mert őt csak a nagyapja erőltette rá. 

-Értem, ha szükség van rám, csak hívjon fel, tudja a számom!

Elköszöntek egymástól, majd hazamentek. Gemma eltette a képeket a fiókba, úgy döntött, mindenképp megvárja az ünnepek végét, ezzel nem akarja elrontani Louis karácsonyát. Inkább elment vásárolni neki ajándékot, meg persze a születésnapjáról sem feledkezett meg. 

December 24-én reggel Gemma felhívta Louist, hogy felköszöntse.

-Szia! Boldog születésnapot! –Szólt bele a telefonba, miután a fiú felvette. 

-Köszönöm, te vagy az első, aki felköszöntött.

-Komolyan? –Ennek a lány annyira megörült, hogy majdnem kiugrott az ágyból, ugyanis még nem kelt fel. 

-Igen, ennek nagyon örülök.

-Na, majd kíváncsi leszek, hogy Eleanorka felfog-e köszönteni.

-Biztosan.

-Nem lenne gond, ha most átmennék hozzátok?

-Természetesen nem. Mikor érsz ide? 

-Egy óra múlva, de lehet kettő.

Letették a telefont, utána Louis felkelt, felöltözött, fogat mosott, majd lement a nappaliba, azonban ott minden be volt sötétítve, mikor az összes redőnyt lehúzták. Nem tudta mi van itt, talán még nem kelt fel senki, na de hogyan is gondolhatta ezt, mikor már tíz óra van. Azonban, mikor leért, nagy meglepetésben volt része. Az egész család egyszerre kiabálta neki.

-Boldog születésnapot, Louis! –Majd minden fény felgyulladt, mert eddig csak a tortán égő gyertya világította be a helyiséget. A fiú annyira meghatódott, hogy szóhoz sem jutott és egy kis könnycsepp is megjelent a szemében. Minden évben készülnek valamivel, de ilyen meglepetésben még nem volt része.

-Köszönöm nektek, annyira boldog vagyok!

-Gyere, fújd el a gyertyát!

Oda is ment, azonnal el is fújta.

-Az ajándékokat este kapod meg a karácsonyiakkal együtt. –Jelentette ki Keith, de hát ez már természetes volt, mivel mindig ez mindig is így volt. 

-Úristen, már 22 éves vagyok. Már elég öreg vagyok. –Mondta Louis.

-Nem is vagy öreg, én is szeretnék annyi lenni, mint te. Én még csak 15 vagyok. –Reagált rá Lottie.

-Addig örülj, míg annyi vagy, nem vagy olyan öreg, mint én. 

-Nem vagy öreg, ezt csak te hiszed!

Megcsörrent Lottie telefonja, ezért félre vonult, hogy felvegye. Nem sokat beszélt, mert két perc múlva rohant is, magára kapta a kabátját és a cipőjét és szó nélkül kirohant. Senki sem értette, hová ez a sietség. 

Harry és Gemma várták a kapu előtt, ugyanis megbeszélték, hogy most mutatja be a családjának a barátját, persze mindez csak meglepetésszerűen fog történni, ugyanis a családban erről senki sem tud. A Styles testvérek készültek egy kisebb ajándékkal az egész Tomlinson családnak, ezért a kezükbe egy nagyobb ajándékcsomag volt.

-Sziasztok, már vártalak titeket. Lemaradtatok Louis felköszöntéséről. Na, gyertek be! 

Mentek is, váratlanszerűen betoppantak a házba, de előtte Lottie beszédet mondott.

-Most jött el annak az ideje, hogy bemutassam a barátomat a családnak, ő itt Harry Styles, a pasim! –Mutatott az illetőre, kicsit előrébb lépett, hogy megnézhesse őt a család összes tagja.

-Jó napot! –Köszönt.

Keith tátott szájjal bámulta, erre számított most a legkevésbé ezen a napon. 

-Érezd magad otthon! –Végül megszólalt.

-Köszönöm! 

-Hoztunk a családnak ajándékot! –Lépett elő Gemma, majd letette az ajándékcsomagot az asztalra.

-Természetesen Harry nevében is szól, illetve Louis szülinapjára külön vásároltunk. Isten éltessen sokáig, Louis! –Átadta neki az ajándékot, majd puszilkodtak.

-Köszönöm, megint egy évvel öregebb lettem, a 22 már idős sajnos. 

-Dehogy öreg, te buta! Akkor mit szólsz ahhoz, hogy én már 23 vagyok? 

-Nagyon gyorsan telik az idő, rossz belegondolni. 

-Igazad van, na de akkor sem vagy öreg, nehogy ezt mondd bárkinek is. 

Keith, Mark, Jay és Harry elbeszélgettek, pontosan arról, hogy mit tervez a lánnyal, meg persze figyelmeztetést is kapott, hogy nehogy megbántsa Lottie-t, mert annak nem lesz jó vége. 

-Mindennél jobban szeretem a lányukat, nagyon sokat harcoltam érte, hogy megkapjam a szerelmét. Hihetetlen jó érzés, hogy a barátnőmnek tudhatom. Azonban egy kicsit kellemetlen, hogy Louissal nem jövök ki valami jól, viszont Gemma nagyon jó barátságot ápol vele.

-Itt az ideje, hogy kibéküljetek, ugyanis az nem jó a családnak, ha bizonyos tagok veszekednek, vagy csak feszültség van közöttük. –Mondta Mark.

-Igaza van, uram, akkor oda is megyek hozzá kibékülni, bár nem tudom, hogy fog reagálni. Lottie-ért mindent megteszek.

A lány szüleinek szimpatikus fiatalember volt, azonban a nagyapja már nem így volt vele, neki egy kicsit átlátszónak tűnt az egész, nem ilyen fiút képzelt el az unokája mellé. Ad neki egy esélyt, hiszen még nem ismeri. Harry odament Louishoz.

-Figyelj, Louis! Mondani szeretnék valamit.

-Mit akarsz? –Kérdezte kicsit flegma stílusban, de Harryt nem érdekelte, ha ez az ára, hogy Lottie-val lehessen, meg kell tennie, ő sem akart rosszban lenni vele, főleg, mert Gemma szereti.

-Béküljünk ki és legyünk barátok, ismerjük meg egymást jobban.

-Rendben, tőlem mehet.

-Köszönöm, akkor barátok vagyunk.

-Mondjuk azt még nem mondanám, nálam a barát szó egész mást jelent. –Mondta Louis, Harry meg örült, hogy nem üvöltötte le a fejét. Fizzy odament hozzá, amikor meglátta, már akkor megtetszett neki, azonban sajnálta, hogy foglalt, ráadásul a saját nővére jár vele. Kicsit féltékeny volt, de nem mutathatta ki, azonban nem bírta ki, hogy ne váltson vele egy-két szót.

-Szia!

-Szia, mi újság?

-Minden rendben, tök szerencsés Lottie, hogy veled van.

-Inkább én mondhatnám magam szerencsésnek, hogy ilyen barátnőm van. –Ez a kijelentés nem tetszett a lánynak, a fenébe is, hogy őt egy ilyen pasi nem veszi észre. Mindig csak Lottie. 

Csöngettek, Jay ajtót nyitott, Safura állt ott.

-Jó napot, miről maradtam le? Bocsi, hogy ilyen későn jöttem! –Riszálta magát, nem várta meg a választ, hanem azonnal be is sétált, Louishoz ment oda először és megcsókolta.

-Hogy vagy szerelmem, boldog születésnapot és mindenkinek boldog karácsonyt! 

A fiú egy kicsit ellökte magától, már csak ő hiányzott innen. Nem csak Louis nem bírta, de a lányok se, sőt a két nagyobbik kifejezetten utálta.

-Fúj, már megint itt ez az ocsmány ribanc! –Fordult Lottie Fizzy felé.

-Mi lenne, ha megszívatnánk?

-Nem is lenne rossz ötlet. Mondjuk, a székére tehetnénk egy kis csokikrémet.

Elnevették magukat, máris mentek a konyha felé, és kivették a hűtőből. Azt kellett még megbeszélni, hogyan csalogatják ki, hogy megvalósuljon a terv. Végül arra jutottak, hogy Fizzy megy vele beszélni.

-Szia Safura, üdv a köreinkben! –Mondta kedvesen, de nem őszintén.

-Köszönöm, Fizzy, te kedvesebb vagy, nem úgy, mint a nővéred, aki csak irigy rám. –Affektálva beszélt, nagyon idegesítő volt. Gemma legszívesebben kikaparta volna a szemét, rossz volt nézni, ahogyan legyeskedett Louis körül. 

-Mi lenne, ha egy kicsit odébb állnánk beszélgetni. Adhatnál smink tippeket. 

-Nagyon szívesen, menjünk. Azt akarod, hogy kifesselek. 

-Nem muszáj, csak mutasd meg, hogyan sminkelsz.

Mikor bementek egy szobába, Lottie megjelent a csoki krémmel, bekente vele a széket. Daisy nevetni kezdett.

-Te meg mit csinálsz?

-Maradj csöndben, te buta, nem mondom el neked, mert eljár a szád.  

Nem sokára eljött annak is az ideje, hogy Safura beleült, és csak akkor vette észre, amikor Louis kinevette.

-Ilyen vicces vagyok, drágám?

-Nem, csak nézz a hátsódra, olyan, mintha bekakiltál volna.

A lány odanyúlt a fenekéhez, majd megszagolta. Fizzy és Lottie hatalmas nevetésben törtek ki, na de nem csak ők, lassan a többiek is rákezdtek, persze csak a fiatalok, Safura kivételével.

-Menjetek a fenébe, biztos, hogy az a kis hülye Lottie volt, ezt még megbánod, te senki! –Nyafogott.

Lassan távoztak a vendégek, hiszen nekik is a családjukkal kell tölteniük az estét. Következhetett a karácsonyfa díszítés, a család összes tagja részt vett rajta. Valami eszméletes lett a végeredmény, ugyanis minden évben nagyon díszes a fájuk, meg az egész ház. Az ajándékokat becsomagolva helyezték a fa alá, utána jöhetett a karácsonyi vacsora. Végül az ajándékbontás következett, az ikrek neki estek, és amiken az ő nevük volt, annak a csomagolóanyagát darabokra tépték izgatottságukban. Kaptak közösen egy gyönyörű babaházat, majd külön-külön barbie babákat. Lottie és Fizzy ruhákat kaptak leginkább, de smink cuccokat is. Még lehetne sorolni, mennyi mindent kaptak, mégis veszekedésbe torkollott, Fizzy nem volt elégedett, mert ő úgy gondolta, hogy Lottie jobb dolgokat kapott, összevesztek az egyik felsőn. 

Louis félrevonult, amíg ők ketten veszekedtek, felhívta Eleanort, elhanyagolva érezte magát, mert a lány nem kereste őt.

-Boldog karácsonyt, szerelmem! Megfeledkeztél rólam! –Mondta, a lány ekkor kapott észbe.

-A fenébe, tényleg! Jaj, annyi mindent kellett csinálni, tényleg kiment a fejemből. Neked is kellemes ünnepeket, legyél jó! 

A születésnapját meg elfelejtette, eddig ilyen még nem fordult elő, ez volt az első alkalom. Inkább nem mondott neki semmit, reménykedett benne, hogy majd magától rájön, viszont annyira már nem izgatta. Eleanor nagyon megváltozott vele szemben és ez elkeserítette.