8. rész

Meghoztam az új részt, igyekeztem vele, remélem tetszeni fog. Írjatok és pipáljatok, ha tetszik, iratkozzatok fel. Köszönöm a 36 feliratkozót, nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid időn belül ennyien lesztek már. Remélem ez még tovább növekedni fog, bízom bennetek. A következő rész december 24 -én érkezik, igyekszem vele, mert a másikban is addigra meg kell írnom és még el sem kezdtem, de meglesz.

Keith behívatta magához Louist, mert egy fontos dologról szeretett volna vele beszélni. Kicsit rizsázott, mielőtt belevágott volna a lényegbe, ezzel is Louis agyát húzta, aki már türelmetlenül várt. 

-Szóval köthetünk egy egyezséget, ha akarod. Kapsz a vagyonból, de csak egy feltétellel. Bármit képes lennél megtenni érte?

Louis elgondolkodott.

-Na, szóval? –Sürgette meg Keith.

-Attól függ mit.

-Rajtad múlik. Azt szeretném, hogy még a halálom előtt nősülj meg.

Csak azért szerette volna, mert nem akarta, hogy a Tomlinson családnév kihaljon, mondjuk, lehet, hogy idővel megházasodik, de minél hamarabb, annál jobb. Az esküvőn is ott szeretne lenni és ez által nyugodtan meghalni. Ha már ott a vérvonal kihal, legalább a név maradjon meg. A lányoknál meg lesz ez, de viszont ott a név fog eltűnni. 

-Nem túl korai egy kicsit? –Kérdezett rá Louis.

-Miért lenne? Csak ezzel a feltétellel kapsz a vagyonomból, és akkor téged fog megilletni a legnagyobb része.

-De még fiatal vagyok a házassághoz.

-Én a te korodban már régen házasember voltam. 

-Jó, az akkor volt. 

-Igen vagy nem? Mert, ha igen, akkor még karácsony előtt el kell jegyezned egy lányt, aki nem Eleanor. 

Mégis hogy kérhet tőle ilyet, mikor ő Eleanort szereti? Hirtelen honnan szedjen elő egy másik barátnőt? Az elvárásai már a vicc kategóriát súrolják, amúgy sem kell a hülye pénze, tehát nemet mond.

-Tartsd meg a pénzedet, nem kérek belőle, köszönöm! –Ezzel Louis távozott is a szobából, mikor kinyitotta az ajtót, Lottie-val találta magát szemben, aki egy kissé feszült volt.

-Te mit keresel itt? –Kérdezte feldúltan Louis.

-Miért vagy ilyen ingerült?

-Jó volt hallgatózni, mi? 

-Legyél ilyen flegma, te idióta! –Vágott vissza Lottie. Louis elhúzta a csíkot, nem volt most valami jó hangulatban. Felment a szobájába, bekapcsolta a gépet annak reményében, hogy Eleanor fent van most, úgy érezte, nem bír ki nélküle egy percet sem. Nem fogja hagyni, hogy elválasszák egymástól, neki a szerelem fontosabb a pénznél. Látta fent Őt, ezért azonnal rá is írt.

-Szia, szívem! Nagyon hiányoztál már. –Írta Louis. Eleanor értesült is róla, azonban nem írt vissza, pedig elolvasta. A fiú türelmetlenül várakozott, de hiába. Helyette Gemma írt rá.

-Szia! Kérlek, ne haragudj rám! Találkozhatnánk valahol, hogy megbeszélhessük ezt a dolgot? –Írta.

-Én nem haragszom rád, de ha akarod, akkor találkozzunk.

Eleanor úgysem ír vissza, bár tudná miért, de rossz előérzete volt. Inkább kikapcsolta a gépet, és elment Gemmához. Mikor becsöngetett, Harry nyitott neki ajtót, közben fejeket vágott, hogy megint Louist kell bámulnia.

-Gyere be! –Mondta halkan és flegmán. Louis besétált, de nem értette ezt a viselkedést.

-Neked meg mi bajod van? –Az a biztos, ha rákérdez.

-Semmi, csak nem bírom elviselni azt a beképzelt fejedet! 

-Ha én beképzelt vagyok, akkor te? Ha megbántod a húgomat, akkor neked annyi, értve vagyok? –Fenyegetőzött Louis, Harry egy kicsit lökött rajta.

-Neked aztán nagy a szád, de nálam nem érsz el sok mindent ezzel, te kis hólyag!

Gemma is megjelent, főleg a hangokra jött ki, de nagyon megörült, amikor meglátta Louist, azonnal a nyakába ugrott.

-Annyira örülök, hogy itt vagy! Talán most mindent jóvátehetnénk.

-Én soha sem haragudtam, te kerültél engem, azt hittem már utálsz, de öröm azt hallani, hogy ez nem így van.

Harry húzta a száját, bement a konyhába és a hűtőből kivette a felvágottat, amibe bele is evett.

-Azt csak kenyérrel eheted! –Szólt rá Gemma.

-Amíg ezzel a hólyaggal lógsz, addig ne mondd meg nekem mit csináljak.

-Mi baja van velem? –Kérdezett rá Louis, miközben Gemmára nézett.

-Nem tudom, de majd megjön az esze, ne foglalkozz vele. –Válaszolta.

Keith az étterem előtt várakozott, ugyanis meghívott egy hölgyet ebédelni, nem is akárkit, ugyanis tervei voltak vele. Nem sokára ki is szállt az említett a taxiból, elég csinos volt. Hosszú fekete haj, sötét szemek és egy elegáns sárga ruha, pont olyan, ami egy ilyen luxus étterembe illik belépni. Kecsesen odasétált az öregemberhez és nyakánál átkarolta, mintha már ezer éve ismernék egymást.

-Szia szerelmem! –Köszönt a lány Keithnek, ezután adott neki egy csókot, miközben riszálta magát, sőt rá is játszott a dologra. Olyan volt, mint egy pláza cica.

-Hogy vagy, Safura? Már nagyon hiányoztál!

-Te is nekem!

Ezután be is mentek az étterembe, elfoglalták a nekik szánt asztalt. Jött is a pincér, aki étlapot tett eléjük, utána megkérdezte, kérnek-e valamit inni.

-A legjobb borukat kérném, ami van. Két pohárral, ha lehet. –Adta le a rendelést Keith.

-Azonnal hozom, uram! –Ezzel a pincér távozott is.

-Elmondom mi a tervem, mivel nem hagyom a világ legszebb nőjét pénz nélkül. 

Ekkor Safura elmosolyodott, már régóta szeretője az öregnek és kizárólag a pénzére utazik, soha sem szerette, sőt mikor lefeküdt vele, undorodott. Keith ezt nem tudta, viszont azt sejtette, hogy nem belé, hanem a pénzbe van beleesve.

-Csak nem azt mondod, hogy a vagyonod nagy részét rám hagyod. –Szólalt meg a lány, az öreg rázta a fejét, miszerint nem erről van szó.

-Nem, nem! Azt nem tehetem, cserébe mást kell csinálnod, hogy gazdagnak mondd magad ezek után. 

-Mi lenne az?

-Menj hozzá a fogadott unokámhoz, mellette gazdag lehetsz! –Ekkor Safura arcáról lefagyott a mosoly, mondjuk annyira nincs ellenére a fiú, de kételkedett abban, hogy belemenne-e, főleg, hogy van barátnője.

-Ha nem akar elvenni, akkor mi lesz?

-Olyan nincs, kötelező lesz neki.

-Nem kényszeríthetsz senkit sem házasságra, nem a középkorban élünk.

-Nem érdekel. Hozzá akarsz menni, vagy nem?

-Természetesen igen.

-Rendben van részedről, beszélni fogok vele, vasárnap szervezek otthon egy adventi ebédet és ott bemutatlak neki és a család többi tagjának is.

-Az jó lesz.

Lassan elérkezett a hétvége, Louis aggódott, mert Eleanor nem akart vele találkozni, azt mondta neki, hogy beteg, ezért el szeretett volna menni hozzá, de nem engedte. Egyre furcsábban viselkedett és nem tudta az okát, el volt keseredve. Gemma is tudott erről, ezért minden percben ott volt a fiú mellett, hogy vigasztalja, miközben abban reménykedett, hogy Eleanor szeretőket tart, mert akkor így Louis szakítani fog vele. Úgy is már elküldte a nyomozót, hogy figyelje.

-Mi újság Eleanorral? –Kérdezett rá Gemma.

-Ugyanaz, azóta sem láttam. –Válaszolta Louis.

-Miért nem mész el hozzá, akkor megtudnád az okát.

-Nem akartam betolakodni, de igazad van, ezt kéne tennem.

-Ugye milyen jó, hogy melletted vagyok? –Dicsekedett Gemma, közben átkarolta Louist a derekánál.

-Elveszett lennék nélküled. –Válaszolta Louis nevetve, így a lánynak még jobb kedve lett.

-De jobban tennéd, ha nem kísérnél el oda.

-Nem is akartam én odamenni. 

Louis átöltözött, majd elindult, Gemma ott maradt a lányokkal, vagyis Lottie-val, Fizzy-vel, Daisy-vel és Phoebe-vel. Beszélgetett velük, társasoztak, szóval jól el volt velük. 

Közben megérkezett Keith Safurával, mindannyian meglepve voltak, mivel nem ismerték a lányt. A nagypapa odakísérte a fekete hajú szépséget a Tomlinson lányokhoz, meg Gemmához.

-Lányok, bemutatom nektek Safurát, Louis leendő feleségét.

Safura csak mosolygott, miközben Keith bemutatta őt, kedves szeretett volna lenni a lányokkal.

-Safura, ők itt az unokáim, a legidősebb Lottie, majd Fizzy, és az ikrek, Daisy és Phoebe.

-Sziasztok, gyerekek, remélem, jóban leszünk, hamarosan Louis mennyasszonya leszek. –Mondta nevetve, közben rá is játszott az egészre. Lottie és Fizzy ellenszenvesen néztek rá, nagyon nem volt nekik szimpatikus és nem akarták elhinni, hogy Louis lecserélte Eleanort erre. 

-Nagypapa, ez most komoly? Louis dobta Eleanort ezért a nagyképű libáért? –Kérdezte felháborodottan Lottie, amire Safura ideges is lett.

-Mit mondtál rám, te kis csitri? Törődj bele, hogy Louis engem szeret és nem azt a jelentéktelen Eleanort!

-Majd megkérdezem tőle, mert egy szóval nem mondta, hogy lecserélte volna rád.

Gemma arcán a féltékenység ült ki, azonban nem hitte el ő sem addig, amíg maga Louis nem mondja el.

Louis hamarabb hazaért, mivel Eleanoréknál senki sem volt otthon, pont rosszkor ment. Sietett haza az ebédre, ám amikor hazaért, meglepetésben volt része. Amint belépett, Safura a nyakába ugrott, majd csókolgatni kezdte, úgy tett, mintha ezer éve ismernék egymást, pedig most látják először egymást. A fiú nem tudta ezt hová tenni, mégis hogy jön ahhoz ez a nő, hogy így rámásszon? Ellökte magától, semmit sem értett.

-Ki vagy? Miért csinálod ezt?

-Louis, ő a leendő mennyasszonyod, Safura Alizadeh! –Jelentette ki Keith.