6. rész

Itt vagyok ismét, már a hatodik résszel. Köszönöm a 32 feliratkozót és hamarosan túl leszünk a 4000 oldalmegjelenítésen. Azonban most megint kicsit szomorú vagyok, amiért nem írt senki komit. Kérek mindenkit, hogy hagyjon maga után nyomot, érdekelnek mi az amit nem tetszik, illetve az ötleteket is szívesen fogadom.

Zajlott a családi gyűlés, ahol Keith közölte, hogy a végrendeletébe mit kíván beleírni, és jelenleg úgy nézett ki a helyzet, hogy Louis egy árva vasat sem örököl ebből. Kisebb vita alakult ki, amibe Jay is beleszállt, hogy védje a fiát. Később Louis elsírta magát mindenki előtt, amin igencsak meglepődtek a családtagok. Sosem történt még ilyesmi, ha valami baja volt, akkor elvonult a szobájába, de most nem. Most kieresztette magát, lehetséges azért, hogy lássa mindenki mennyire bántja őt ez a dolog, amiért nem tekintik Tomlinsonnak, mivel valóban nem csörgedezett az ereiben a Tomlinson vér. Ez zavarta Keith-et mindig is. Mark úgy érezte, azzal többre mennének, ha ő kelne a fiú védelmére.

-Ebből elég már, apa! Miért bántod mindig? 

-Nem érted? Már évek óta ezt hajtogatom neked is, eleve nem értelek, hogyan vehettél el egy olyan nőt, akinek gyereke van egy másiktól? 

-Mert szerettem és ezt ezerszer elmondtam, de te ezt képtelen vagy elfogadni. 

Louis megtörölgette a könnyeit, nem akarta magát sajnáltatni, hiszen már beletörődött, hogy neki ez a szerepe a családban, egy selejt gyereknek érezte magát.

-Sajnálom, Louis! Ezzel a családi gyűlést lezárnám! 

Úgy érezte el kell mennie Eleanorhoz kibékülni, nem érhet véget, ő azt nem bírná ki, ahogy Eleanor sem. Tisztában volt vele, hogy szegény lány nagyon szenved. Átöltözött, szépen kicsípte magát, majd el is indult, útközben egy virágárusnál állt meg, valami szépet szeretett volna.

-Jó napot! Miben segíthetek? –Kérdezte kedvesen az eladó.

-Egy lánynak szeretnék virágot venni, Ön melyiket ajánlaná?

-Mondjuk egy szép rózsát? Esetleg ezt? –Mutatott az egyik piros rózsára, mondjuk, ez nem is lenne rossz. Rábólintottam, hát akkor ezt viszem Eleanornak, remélem, ezek után kibékülünk. Szépen becsomagolta nekem, elköszöntem, majd távoztam is.

Megállt Eleanor háza előtt és megnyomta a csengőt, nagyon izgult, hogy mit fog szólni, amiért eljött hozzá. Látta, ahogy az anyukája kinéz az ablakon, és azt remélte ki is jön majd. Nem tévedett, perceken belül kinyílt az a bizonyos ajtó.

-Eleanor nagyon le van törve miattad, mert megcsalod! –Mondta keserűen Eleanor anyja, Louis lehajtotta a fejét, rendkívül lelkiismeret furdalása volt Gemma miatt.

-Tudom, de az nem igaz, hogy megcsalom, soha sem tenném! Beenged hozzá?

-Persze, gyere csak!

Belépett az ajtón, a nappalival állt szemben, azonban egy lélek sem volt bent az anyján kívül? Eleanor biztosan a szobájában van és azon gondolkozott, mi lenne, ha minden szó nélkül felmenne a szobájába és meglepné. Ehhez nem volt nagyon bátorsága, mi van, ha a lány elküldi a búsba? Jó, de egyszer mindenen túl kell esni. Bekopogott, a rózsát ott szorongatta a kezében.

-Nyitva van! –Kiabált ki Eleanor, legkevésbé, aki számított, az Louis volt. A fiú lenyomta a kilincset, ezután óvatosan belépett a szobába, félve Eleanor reakciójától.

-Te meg mit keresel itt? –Kérdezte a lány kissé haragosan, Louis megijedt, így távozni készült.

-Ne menj el! –Tartotta vissza, ekkor a fiú megállt és megfordult.

-Szeretlek! –Mondta ki Louis, amit már régóta meg akart tenni és közelebb lépett Eleanorhoz, hogy átadja neki a rózsát. A lány csak döbbenten nézte, hirtelen azt sem tudta mit csináljon, tudta nagyon jól, hogy még mindig szereti Louist és, ha szakít vele, ez azt jelenti, hogy Gemma karjaiba engedi, tehát feladta a küzdelmet. Nem teheti meg, így azonnal Louis nyakába borult és szorította magához a fiút, legszívesebben soha sem engedné el.

-Megbocsátok, többé nem kételkedem benned, és én is nagyon szeretlek! –Mondta.

Eltelt körülbelül egy hónap, Louis és Eleanor megvoltak, mint régen és úgy érezték, semmi sem választhatja el őket egymástól, még Gemma sem, aki bár bosszankodott magában emiatt, de továbbra is Louis barátja maradt. Azonban a dolgok már egy kicsit másképp mentek, ugyanis onnantól kezdve, amióta Louis és Eleanor majdnem szakítottak, kihívóbban öltözködött, de még ízlésesen. Mindenáron azt akarta, hogy Louis figyeljen fel, mint nőre és ne csak egy barát legyen a szemében. Próbált Eleanorral is kedves lenne, nehezen ment neki, de megbirkózott vele.  Nem tudta mikor fog robbanni az a bizonyos bomba, ami már egyre jobban közelített.

Nézzük mi a helyzet Lottie-val, nos, tudjuk, hogy Harry folyamatosan udvarolt neki és a fiú el is határozta akkor magának, hogy nem adja fel, mert úgy is elhódítja őt. Nos, a többiek, sőt még a saját családja se hitte el neki, hogy komolyan érdeklődik a lány iránt. Lottie annyiszor kikosarazta már őt, de hajthatatlan volt, így már egyre jobban elhitték, hogy komolyan érdekli. Így is volt, sőt egyik szombaton meghívta egy vacsorára randizni és nagy örömére a lány végre egyszer igent mondott rá. Azon a napon nagyon izgatott volt, már reggel elkezdte a készülődést.

Lottie persze aznap vásárolni ment, elhívta Georgiát, jelenleg ő volt a legjobb barátnője. Persze előtte fél óráig azon gondolkodott mit vegyen fel, majd végül eszébe jutott. Odasétált a szekrényhez, és a kék topját kereste, de valahogy nem akart előkerülni, pedig biztos volt benne, hogy előző nap a szárítóról szedte le, így a szennyesben nem lehet. Feltúrta a szekrényt, már ideges volt, majd eszébe jutott a húga, Fizzy. Más nem vehette el, mivel az ikrek még kicsik, Louis meg nem hord női ruhákat, meg hát amúgy is ő lopkodja a ruháit. Odament hozzá és már egyértelművé vált, ugyanis rajta volt.

-Ki engedte meg, hogy felvedd? –Kérdezte haragosan.

-Bocsánat, már le is veszem! Hú, de nagydolgot kell belőle csinálni!

-Maradjon csak rajtad, majd én felveszek mást, de már ezerszer meg lett neked mondva, hogy ha valamit fel akarsz venni, akkor szóljál, mert most is a kereséssel ment el egy csomó ide!

-Bocsánat, máskor szólni fogok, sőt még ki is írom nagy betűkkel!

-Lányok, már megint min veszekedtek? –Szólt közbe Mark.

-Semmin, már megoldottuk. –Zárta le a témát Lottie és már el is vonult a szobájába átöltözni és kisminkelni magát. Mikor ezzel készen volt, szólt a sofőrnek, hogy kiállhat az autóval, mert hamarosan indulhatnak. Este hét óra volt már, tehát csak egy fél órája maradt, hogy odaérjen. Körülnézett a házban, mert azért szeretett volna valakinek szólni, hogy csak későn jön haza. Egyelőre senkit sem látott, majd végül belebotlott az anyukájába.

-Anya, akkor elmentem randizni Harryvel, szurkolj, hogy jól sikerüljön! 

-Rendben, kicsim! Sok sikert hozzá! 

Egy puszival köszöntek el egymástól, majd Lottie szaladt is ki az ajtón, a sofőr már türelmetlenül várta. A lány elmondta melyik étteremhez kell menni, és egy negyed órán belül ott is voltak. 

Lottie kiszállt és az izgalomtól remegni kezdtek a lábai, ugyanis randizni fog a suli legmenőbb pasijával és az volt a helyzet, hogy egyre jobban tetszett neki a fiú. Rengeteg lány irigykedik rá az iskolában, rengetegen lennének most a helyében.

Harry már az étterem bejárata előtt várta.

-Gyönyörű vagy, mint mindig! –Mondta mosolyogva és kedvesen, amit a lány viszonzott is. Kicsit zavarba jött.

-Köszönöm!

Leültek az előre lefoglalt helyre, majd megkapták az étlapot, ahonnan választottak hamarosan maguknak ennivalót.

Gemma most egyedül volt otthon, tehát a legjobb alkalom a tanuláshoz, de valahogy ehhez most egy kicsit sem volt kedve, ugyanis hirtelen eszébe jutott egy remek ötlet. Áthívja Louist filmezni és egy kis meglepetést is tartogat neki. Mindent előkészített, pedig még nem is adott rá választ, ha esetleg nem akarna, akkor úgy is rá tudja beszélni, már ismeri ennyire.

-Szia, nincs kedved átugrani hozzám megnézni egy filmet? 

-Bocsi, de ma nem, mert túlságosan fáradt vagyok.

-Jaj, te mindig fáradt vagy mostanában, ezt valahogy nem tudom elhinni.

-Pedig így van.

-Kérlek gyere át, film közben tudsz pihenni, nem leszel túl terhelve. –Könyörgött Gemma, míg Louis bele nem ment. Azonnal indult is, miután letette a telefont. Gemma kint várakozott az ajtó előtt türelmetlenül, hogy mikor ér ide.

-Na, végre, azt hittem sosem érsz ide! –Adott egy ölelést Louisnak, majd adott az arcára egy puszit, amit utána meg is bánt.

-Bocsánat! –Belepirult szégyenében, Louis csak mosolygott.

-Semmi gond.

Bementek, majd Gemma elindította a filmet, ami eléggé csöpögős volt, ezért Louis húzta egy kicsit a száját, neki nem volt ehhez kedve.

-Ezt muszáj?

-Igen, csak az én kedvemért, kérlek! 

-Na jó, legyen!

Szinte csak Gemma nézte, mert Louis bealudt, inkább nem ébresztette fel, majd utána, hiszen a meglepetés még hátra volt.

-Kelj fel! Most jön a várva várt meglepetés! –Kissé megrángatta.

-Micsoda?

-Hát a meglepetés! Na, gyere!

Felkelt, majd Gemma felkísérte a megfelelő helyre.