2014. március 24., hétfő

15. rész

Tisztában vagyok vele, hogy egy hónapig nem volt rész, de kérlek nézzétek el, mert a másik blogomat be akartam fejezni minél előbb. Igaz, nem sokakat érdekel, nem csodálom, ha páran elpártolnátok a történettől. Mindegy, itt a következő rész. Jó olvasást!

Louist mindenki leprásnak tartotta, nem akartak a közelébe menni, mivel kiderült, hogy nem is igazi Tomlinson, így ezáltal egy senkivé vált a szemükben. Egy megtűrt gyereknek, akit eldobtak a szülei, mert olyan csórók. Ezt vágták a szemébe és össze is súgtak a háta mögött. Nagyon rosszul esett neki, de nem akarta kimutatni, azonban meglátszott rajta. Csak Gemma állt ki mellette.
-Ne is figyelj rájuk, nem tudják milyen jó ember vagy. Különben is jobb, hogy kiderült, mert legalább a hamis barátok lekopnak. –Mondta határozottan Louis szemébe.
-Igazad van, de ez akkor is nagyon rossz. –Panaszkodott Louis, de próbált továbbra is erős lenni, azonban majdnem elsírta magát. A lánynak is feltűnt, ezért szorosan magához ölelte Louist.
-Menjünk el innen, nem akarom, hogy így lássanak. –Mondta már sírva, teljesen kieresztette a gőzt, úgyis látja már mindenki, ha meg erőltetné a visszatartást, csak nevetségessé válna és azt meg nem akarja.
-Igazad van, nem érdemes egy percnél se tovább itt maradni. –Helyeselt Gemma, átkarolta Louis vállát és két percen belül kint is voltak. Szinte senki sem jött utánuk, legalábbis úgy tűnt. Gemma örült neki, hogy egy kicsit kettesben lehet vele, azzal, akit mindig is szeretett, de nem talált viszonzásra. Azonban nem adja fel.
-Neked még nem is mondtam el, hogy beteg vagyok. –Kezdett bele Louis, Gemma kíváncsian figyelt rá. Kissé meg volt ijedve.
-Beteg vagy? De miért?
-Leukémiás vagyok, de még a kezdeti stádiumban. Azt mondta az orvos, hogy nagyok az esélyeim.
Gemma ledöbbent, ha így van, akkor még inkább mellette fog maradni és megszerzi a szerelmét.

Keith azért mégis mérges volt, hogy Louis csak úgy elköltözött innen. Fel-alá járkált a nappaliban, Safura is ott volt, aki épp kávézott.
-Miért vagy ilyen ideges? –Kérdezte feszülten.
-Louis elment, ez bosszant engem.
-De eddig utáltad és örültél neki.
-Nem utálom, mert az unokám. Őszintén szólva bosszantani annál inkább szórakoztató volt. –Mosolygott cinikusan Keith, Safura értetlenül nézett rá.
-Mi ütött beléd?
-Vissza kéne őt hívni és támogatni. Nem hagyhatjuk magára, ugyanis beteg. Megbántam, hogy ilyen voltam vele. –Hajtotta le a fejét az öreg, a lány átkarolta őt.
-Hogy hogy megváltozott a véleményed? –Kérdezte halkan a lány Keith füléhez hajolva.
-Nekem már nincs sok hátra és nem lenne helyes életem utolsó heteiben így bánni vele. Vissza fogom hívni és gondoskodom róla, hogy újra a régi legyen a család. Természetesen Jay-t nem hívom vissza, mert őt mindig is gyűlöltem.
-És nekem mi dolgom lesz? –Kérdezte nyugodtan Safura.
-Ez a te érdeked, mert ha nem mész hozzá Louishoz, akkor egy vasat sem kapsz, megértetted? Nekem mindegy, ha kell a pénz, akkor visszacsábítod. –Kissé felemelte a hangját az öreg, a lány összerezzent, tudta, hogy nehéz dolga, főleg, mert Louis hallani sem akar róla, nem, hogy feleségül venni.
-De utál engem. Mit tehetnék érte?
-Nem érdekel, ha pénzt akarsz, akkor rá kell beszélned Louist, hogy költözzön vissza, ezért én foglak kifizetni. Ha meg többet is akarsz ennél, akkor el kell érned, hogy feleségül vegyen és akkor az ő vagyona a tied is. –Safura elgondolkodott egy darabig, ez nem is hangzik rossz ajánlatnak, de bár olyan könnyen menne minden. Nem érdekelte, ő így is biztos benne, hogy ráveszi Louist és elcsábítja, mindent megtenne, hogy jókora összeg üsse a markát. Mindennél fontosabb volt neki a pénz, tehát rábólintott Keith ajánlatára.
-Tudtam, hogy számíthatok rád, szépségem!
-Pontosan, nem hagynálak cserben. –Mondta csábítóan, azonban az öreg pontosan tisztában volt azzal, hogy a lányt csak a pénz hajtja, és semmi más nem érdekli.

Mikor vége lett a sulinak, Eleanor a szokásos helyen várakozott Louisra, azonban nem nagyon akart jönni, arra gondolt, hogy talán késik. Már legalább fél órája várakozott, amikor elege lett az egészből, megcsörgette, de nem vette fel, ezért egyre idegesebb és feszültebb lett.
-Csak nem az ál Tomlinsont várod? –Szólt be neki messzebbről egy fiú, ekkor a lány felkapta a fejét. Gondolkozott, hogy érdemes-e visszaszólni neki, de ekkora arra jutott, hogyha megtenné, akkor csak lesüllyedne a szintjére. Inkább elfordult, ezért a fiú viszonylag hamar le is kopott. Nem sokkal később fogta magát és hazament, nagyon mérges volt.
-Tudod, kivel szórakozzál, különben is csak egy púp vagy a hátamon. –Ezt gondolta magában, miközben a táskáját odavágta a sarokba, majd rohant is fel a szobájába. Ránézett Louis cuccaira, tudta, hogy nem teheti ki, pedig legszívesebben azt tenné. Nagyon berágott most rá.

Közben Louis és Gemma elmentek messzire valamerre, nem is figyeltek oda, inkább csak egymásra. Louis elmesélt mindent, ami a szívét nyomta, Gemma meg természetesen megértette őt és reménykedett benne, hogy őt választja Eleanor helyett. Úgy gondolta, hogy az a nő nem érdemli meg Louist.
-Mennyi az idő? –Kapta fel a fejét hirtelen Louis. Gemma ijedten nézett rá, majd pillantást vetett a telefonja kijelzőjéra.
-Már négy óra múlt. –Mondta csodálkozva.
-Úristen, Eleanor! –Csapott a fejéhez Louis, mert teljesen kiment a fejéből és még csak nem is értesítette őt. Szegény lány, megint ki lehet borulva és teljesen jogosan. Gemma kissé mérgesen megforgatta a szemeit Eleanor neve hallattán. Louis jól érezte magát, és pár órára ki tudta verni a fejéből, most meg hirtelen milyen fontos lett, mindenkinél fontosabb. Ezt sosem értette benne, hogy miért ragaszkodik még hozzá.
-Ennyire fontos? –Kérdezte bosszúsan Gemma.
-Hát persze, mert megbeszéltük, hogy találkozunk, ő meg ott várakozhatott rám. –Akadt ki Louis, Gemma csak a fejét rázta.
-Menj csak, mindig csak Eleanor, de már nem fogom tovább magamban tartani, mert már nem bírom. Szerelmes vagyok beléd már régóta, csak nem akartam elrontani a boldogságod és elszakítani tőle! Érted? De már elegem van, csak azt látom, mennyire el vagy vakulva tőle, közben ő meg a hátad mögött ki tudja, miket csinál. Nem érdemel meg téged az a nő és, ha meg mer bántani, akkor velem gyűlik meg a baja, nem érdemli meg a könnyeidet se, az az átkozott! –Gemma rendesen kiakadt, szinte már kiabálni kezdett. Louis begurult a mondatai miatt, fájt neki, ha Eleanort sértegetik.
-Hogy mondhatsz róla ilyet, a nőről, akit szeretek? Ezt nem gondoltam volna rólad, hatalmasat csalódtam benned! –Mondta Louis, majd lehajtotta a fejét, ezt nem gondolta volna az legjobb barátjáról.
-Csalódtál bennem? De miért? Mert megmondtam az igazat? –Emelte fel továbbra is a hangját Gemma.
-Hogy lehetsz ilyen? Azt hittem tiszteletben tartasz ennyire, de nem, te nem teszed! Átgázolsz rajtam és nem érdekel téged, nekem mennyire fáj ez! –Louis elsírta magát és ezt látva Gemma át akarta őt ölelni, azonban a fiú ellökte őt magától.
-Nem érdekelsz, csalódtam benned és egy darabig nem is akarok veled beszélni. –Majd elszaladt, Gemma a fejét fogta és nem értette, hogyan lehetett ilyen ostoba. Mindig is tudta magát tartani, de akkor most miért nem? Egyszer ki kellett jönnie, azonban nem gondolta volna, hogy ez lesz a vége. Hazament eléggé idegesen, a táskáját a falhoz csapta, majd rohant is fel a szobájába, amint meglátta Harryt és bevágta jó hangosan maga mögött az ajtót.
-Ebbe meg mi ütött? –Kérdezte magában Harry. Gondolta, utána néz ennek, valami történhetett, magától nem lesz ilyen idegbeteg az ember. Felment és bekopogott hozzá.
-Hagyj már békén, senkivel sem akarok beszélni! –Kiabálta Gemma.
-Tudnom kell, hogy mi történt. –Erősködött Harry, ragaszkodott hozzá, hogy bemehessen.
-Nem érted? Egyedül akarok lenni! –Kiabált ismét, Harry inkább ráhagyta, talán majd később elmondja.
Safura elment Eleanorhoz, hogy beszéljen Louissal, mindenképpen rá kell vennie, hogy költözzön vissza. Tudta nagyon jól, hogy ellenszenvet fog kiváltani, főleg akkor, ha Eleanor nyit ajtót és ez így is volt.
-Te meg mit keresel itt? –Kérdezte bosszúsan, amúgy is ideges volt.
-Ne húzd fel így magad. Hívd ide inkább Louist. –Safura nyugodt maradt, azt gondolta, teljesen felesleges lett volna veszekedni, mert az csak rosszabbá teheti a helyzetét.
-Nincs itthon. –Eleanor még mindig flegma volt vele.
-Mikor jön haza?
-Nem tudom. –Majd rá akarta csukni az ajtót, de Safura megakadályozta.
-Mi van? Mondtam, hogy nincs itt, tehát tipli van számodra! –Kiabálta Eleanor, Safura úgy érezte, hogy hazudik.
-Nem hiszek neked, a saját szememmel szeretném látni, hogy nincs itt. –Mondta határozottan Safura, majd át is lépte a küszöböt és megindult. Eleanor nem ellenkezett, mert igazat mondott, tehát megengedte neki, hogy megnézze. A lány a háznak minden részét átnézte és valóban nem volt Louis. Még kiabált is neki.
-Egyébként mit akarsz tőle? –Kérdezte gyanakvóan Eleanor.
-A nagyapja azt akarja, hogy költözzön vissza a Tomlinson birodalomra.
-Akkor miért nem ő jön ide és miért téged küld?
-Azt nem tudom, de én megteszek Louisért bármit.
Közben haza is ért Louis, teljesen le volt törve a történtek miatt. Először nem tudta ki van itt, hogy kivel beszél Eleanor, azt hitte valamelyik barátnője, de hamar rá kellett jönnie, hogy ő bizony Safura. Még jobban elöntötte a méreg, mégis mi a fenének van itt? Mit akar tőle? Gyorsan felszaladt a lépcsőn, hogy ezt kiderítse.
-Mit keresel itt, Safura? –Kérdezte keményen, a lány hirtelen ránézett, kicsit megijedt, de aztán megnyugodott és örül is neki, hogy végre megérkezett.
-A nagyapád küldött, azt akarja, hogy költözz vissza a villába.
-Miért tenném? Már elhatároztam, hogy új életet kezdek a Tomlinsonok nélkül, senki sem kíváncsi ott rám.
-Meggondolta magát, nagyon megbánta, hogy ezt tette veled, amiért te így döntöttél. Kérlek, gyere vissza, csak az ő kedvéért. –Könyörgött Safura. Eleanor Louis elé állt, hogy megmondhassa neki a magáét, még mielőtt meg tudott volna szólalni.
-Jobb, ha visszamész, mert elegem van belőled! Hányszor akarod még eljátszani, hogy ott váratsz, te meg nem tudom kivel és hol csavarogsz? Biztos vagyok benne, hogy Gemmával voltál. Tudod mit? Én végeztem veled, én már belefáradtam ebbe, hogy más nőkkel kell összevesznem miattad.
-Ne haragudj, teljesen ki ment a fejemből. Kérlek, maradj velem.
Eleanor a fejét rázta, elege volt már neki ebből és úgy is érezte, hogy kiábrándult. 

3 megjegyzés:

  1. Szupii lett!!!! Semmi harag!!!! Várom a kövit!!;-)

    VálaszTörlés
  2. Szia! Ha hiszed, ha nem én nem pártoltam el. Ugyanúgy az olvasód vagyok és az is maradok. Imádom, ahogy írsz, csak így tovább! Várom a követezőt! Nagyon jó lett ez a rész!:))

    VálaszTörlés