2013. december 31., kedd

10. rész

Halihó, megjöttem a következővel, ami a szilveszteri eseményeket tartalmazza. Először is Boldog Új Évet Kívánok minden olvasónak. Már tényleg nincs sok hátra. 


Illetve itt is lezárult a szavazás, aminek itt az eredménye. Köszönöm a sok szavazatot, és az előző részhez a 12 pipát. Öröm látni, hogy ennyi embernek tetszett. Viszont miért nem kommenteltek? Azt nagyon hiányolom és nekem sokat jelentene. Na mindegy, itt az eredmény, és oldalt új szavazást tettem ki. 


Elmúlt karácsony, de még az Új Év hátra van. December 31-én éjjel mindenki mulatni fog, hogy aztán éjfélkor köszöntsék az Új Esztendőt. Hát igen, megint eltelt egy év, nagyon gyorsan szalad az idő. Olyan, mintha tegnap léptek volna át 2013-ba, és most már 2014 lesz. A Tomlinson család már készülődött, Keith kikötötte, hogy ilyenkor is együtt kell, hogy legyen a család és elmennek valami előadásra, majd vacsorára. Azonban ez nem működött valami jól, mivel Lottie Harryvel, Fizzy a barátnőivel, illetve Louis Eleanorral vagy Gemmával szerette volna eltölteni a szilvesztert. Ez az öregnek nem tetszett, üvöltözni kezdett, hogy ezek a gyerekek semmire kellőek.
-Ilyen nincsen, megszegjük a családi hagyományt? Ez nem lehet igaz, most a gyerekek le fognak részegedni? 
-Jaj, apa, ők is felnőnek, nem lehetnek mindig velünk, legalább ma hagy menjenek el szórakozni. –Csitítgatta Mark az apját.
-Ez én időmben még nem volt ez, családi hagyomány volt elmenni az előadásra, majd vacsorára. 
Mark a fejét rázta, ezt minden évben eljátsszák.
-De most nincs igazam? –Folytatta.
-Nincs, apa nincs! –Majd elment. Keith odament Louishoz.
-Te Safurával leszel, fontos, hogy együtt mutatkozzatok, ha lehet minél többet.
-Biztos nem leszek azzal a hisztérikával! Hagyj békén ezzel! És én indultam, reggelig nem láttok. –Ment az ajtó felé, majd távozott is.
-Louis! Louis! Azonnal gyere vissza, te semmire kellő! –Kiabált utána Keith, de már csak az ajtó csapódását lehetett hallani. 
Louis Eleanorhoz ment, de az ajtót csak nagyon nehezen nyitotta ki, amikor meglátta, már nem volt olyan lelkes, mint előtte. Az oka az lehet, hogy eljegyezte Safurát. Hiába magyarázta meg, hogy csak rá erőltették, meg, hogy esze ágában sincs elvenni. Csak a látszat kedvéért tette, de továbbra is őt fogja szeretni és vele lesz. A nagypapát valahogy el kell hallgattatni, nagyon nehéz eset. Természetesen megértett, hisz neki se lehetett könnyű, elképzelte, hogy mit tett volna fordított esetben. Biztos, hogy ő sem viselkedni másképp.
-Szomorú vagy. –Mondta Louis.
-Nem, csak már nem tudom, mit akarsz még tőlem, neked mennyasszonyod van, nem akarok közétek állni. –Válaszolta szomorúan Eleanor.
-Elmondtam már mi az oka. Most szakítani akarsz velem? Azt nem bírnám ki.
-Mégis te vagy az, aki mást választott, sajnálom, de nekem ez nem fog menni. Többet nem akarlak látni és kívánom, hogy legyél boldog.
-Nem! Ne! Ezt nem teheted velem, Eleanor. Nélküled semmit sem ér az életem! 
Azonban a lányt nem lehetett most meggyőzni, be is ment és magára zárta az ajtót. A fiú lenyomta a kilincset, de nem jutott be. Dörömbölt egy darabig, hiába. Sírni kezdett, hisz semmivé vált az élete.
Lottie készülődött az esti bulira, hiszen már este hatot mutatott az óra. Izgatottan várta az estét, mivel ez lesz az első szilvesztere, amikor a pasijával mehet el. Először Harry vacsorázni viszi őt, utána bemennek valahová szórakozni, ahol koncertek is lesznek. Kizárólag csak kettesben, természetesen náluk is alszik, már ha korán hazamennek, de az még közel sem biztos. Nagyon sok sminket tett fel, majd indult is. Keith állt meg az ajtóban.
-Te meg hová indulsz?
-Harryhez.
-Kértél engedélyt?
-Nem, de Louis is elment és Fizzy is készülődik. 
-Louis már 22 éves, de te és Fizzy nem mentek sehová, mert ti velünk jöttök. Értve vagyok?
-Ezt nem hiszem el. 
-Ennyi sminket meg nem tehetsz fel, ez is anyád hatása, én sosem engedném meg.
-De anya megengedi és apa is, csak te nem! Olyan konzervatív vagy. –Hú, ezt megkapta, micsoda neveletlen lány. Ez is csak Jay hibája, ribancot csinál a lányokból, ez nem mehet így tovább. Ki más lenne a hibás?
-Én elengedem a gyerekeket, de aztán viselkedni. –Lépett közbe Mark.
-Köszi apa! –Ezzel a lány már itt sem volt. 

Louis Gemma felé vette az irányt, úgy döntött, hogy nem fogja senki szilveszterét tönkretenni az ő bajaival, legjobb, ha meg sem tudja, hogy Eleanor dobta. Letörölte a könnyeit, ezután csöngetett csak be. Nem sokára nyílt az ajtó, természetesen Gemma fogadta.
-Szia, azt hittem már nem jössz, kezdtem lemondani rólad.
-Bocs, hogy késtem, lényeg, hogy itt vagyok.
-Gyere be, Harry mindjárt indul, elviszi vacsorázni a húgodat. 
-Igen, tudom, ma Lottie egésznap erről beszélt, teljesen be volt zsongva miatta.
-Elhiszem. Te mit szeretnél csinálni ma este?
Igazából Louisnak nem volt kedve semmihez a történtek miatt, az ő estéjét valaki elrontotta, de nem teheti ezt mással, nem lehet ilyen önző. Gemma kedvéért csak kellene egy kicsit felvidulnia. Mi lenne, ha meghívná vacsorázni ő is. Gemma nagyon örülne neki.
-Mit szólnál, ha elvinnélek vacsorázni és csak kettesben lennénk egész éjszaka? Vacsora után hazajönnénk, és együtt töltenénk el az időt? Őszintén szólva semmi kedvem bulizni, főleg egy zsúfolt helységre bemenni, én csak a te társaságodra vágyom ma este.
Gemma hirtelen megszólalni sem tudott, sosem hívta még el őt Louis vacsorázni. Természetesen nem bízta el magát, mert közel sem biztos, hogy ebből lehet valami. Azonban furcsának tartotta, hogy nem Eleanort hívta el. Lehetséges, hogy megint nem vette fel neki a kagylót, vagy nem nyitott ajtót? Kezdett ennek az egésznek örülni. Eleanort bántotta, hogy Louis eljegyezte azt a hisztérikát, viszont Gemmának nem lenne útban, mivel tisztában van vele, hogy a fiú ki nem állhatja és csak a nagypapája erőltette rá. Annyira meg már nem hülye, hogy elveszi feleségül, nem fogja tönkretenni senki miatt az életét.
-Örömmel elfogadom. –Mondta ugrándozva. 
-Köszönöm.
-Én köszönöm. Egy pillanat, összeszedem magam és indulhatunk is. 
Gemma felment a szobájába, majd Harry rohant le a lépcsőn.
-Hát te? –Kérdezte meglepve Harry.
-Gemmával töltöm a szilvesztert.
-Komolyan? Azt hittem rád lett erőltetve az a hisztis nőszemély, ha meg nem vele, akkor Eleanorral.
-Hát most ez így alakult. Gemma most közel áll a szívemhez, Eleanorról meg inkább ne beszéljünk.
-Komolyan? Mi történt?
-Ez most hosszú, de egyszer elmesélem. Siess, el ne késs! –Kicsit megsürgettem, mert kellemetlen volt számára a téma. Harry indult is.
Gemma lassan elkészült, csak annyi volt, hogy átöltözött és kifestette magát. Egy kicsit sok volt, na de mikor tegyen az ember magára egy kiló sminket, ha nem szilveszterkor. 
-Milyen szép vagy! –Kedveskedett egy kicsikét Louis.
-Köszönöm! –A lány fülig pirult, mégis érezte, hogy ma este valami különleges fog történni, de legjobb, ha nem éli bele magát, nehogy csalódott legyen a végére. Az egyik legelegánsabb étterembe mentek, hamarosan odajött hozzájuk a pincér, aki étlapot rakott eléjük.
-Esetleg valami italt?
-A legjobb borból kettőt. –Válaszolta Gemma büszke fejjel, Louis elnevette magát, miközben a pincér ment a dolgára.
-Most meg min nevetsz?
-Csak olyan cuki fejet vágtál, amikor mondtad, hogy a legjobb borból kettőt.
-Jaaa. Ugye jót választottam?
-Nekem mindegy.
Egy darabig csendben voltak, amíg átforgatták az étlapot, majd mire sikerült is választaniuk. Louis maga elé nézett, kicsit szomorú volt Eleanor miatt, próbálta leplezni, de kevés sikerrel, mivel Gemma észrevette, hogy lehangolt.
-Mi bajod van? Olyan szomorúnak tűnsz. –Mondta a lány.
-Nincs semmi, örülök, hogy itt vagy velem.
Kezdett nagyon furcsa lenni neki, mintha valaki megbántotta volna és vele akarna vigasztalódni. Ha így van, akkor rá mindenben lehet számítani, csak ne titkolja el.
-Annyira látszik pedig, hogy szomorú vagy. Valaki megbántott? Ha igen, ki? 
-Miből gondolod, nincs semmi bajom.
Inkább ráhagyta, majd ha otthon lesznek, megint felhozza a témát.

Fizzy átment a barátnőihez, mert csajos estét tartanak, az ikrek viszont a szülőkkel, illetve a nagypapával az említett családi hagyomány szerint, mert ők még kicsik voltak, amúgy sem akartak elmenni bulizni.
Harry és Lottie miután végeztek a vacsorával, elmentek egy szórakozó helyre egy kicsit táncolni, mindketten szerették a felhajtást és a zajos helyeket, így ez tökéletesen megfelelt nekik. Azonban valaki le akarta tapizni Lottie-t, és Harry megvédte.
-Hagyd békén a csajomat, te szemét! –Kiabált rá az illetőre, aki egy harminc év körüli részeg férfi volt.
-Hallod, irigyellek, állati jó csajod van, bár nekem is ilyenem lenne.
-Menjünk innen Lottie. 
Megfogta barátnője kezét, akit el akart gyorsan húzni, de a pasas lefogta őket.
-Engedd el! –Harry behúzott ököllel a részeg fickónak.
Gemma és Louis hazaérte, a fiú nagyon fáradtnak érezte magát, amint beértek a lakásba, egyből elfeküdt a kanapén, még a cipőjét se vette le.
-Cipőt gyorsan levenni! –Kiáltott rá Gemma játékosan.
-Nem bírom, megtennéd, hogy leveszed rólam. Annyira fáradt vagyok.
lány közelebb ment hozzá, feltűnt neki, hogy milyen sápadt, ezért a homlokára tette a kezét, nincs-e láza, de nem érezte forrónak.
-Mi bajod? Szeretnél aludni? –Louis bólogatott, majd Gemma lehúzta a lábáról a cipőt, ez után segített neki felmenni a lépcsőn, majd befeküdtek az ágyba. Louis hamar elaludt, Gemma jól érezte magát, átkarolta a fiút. Oké, hogy ez a szilveszter nem a bulizással telik el, de boldoggá tette őt, hogy azzal lehet, akit szeret, még ha nincs is viszonozva. Órák teltek el így, síri csend keletkezett a szobában, még a villany sem égett. Éjfél előtt öt perccel fel kellett őt ébreszteni, hogy köszöntség az Új Évet. Készítette is a pezsgőt, hogy koccintsanak, és amikor éjfélt ütött az óra, megtörtént az a bizonyos koccintás, egyre közelebb kerültek egymástól, míg hirtelen el nem csattant egy csók.

2013. december 24., kedd

9. rész

Itt is vagyok az ígért napon, direkt azért mára tettem, mert ma van Louis szülinapja, ugyanis a kis hiperaktív fiú ma lett 22 éves. Isten éltesse sokáig. Amúgy 1991. december 24-én született Doncaster városában szintén egy keddi napon. Amúgy meg most ennek köszönhetően kétszer olyan hosszú lett a rész, mint szokott lenni. Remélem tetszeni fog.


Safura rámászott Louisra, amit a fiú ne tudott hová tenni, mivel azt sem tudta ki a lány, most látja először, mégis úgy viselkedik, mintha már ezer éve járnának.
-Most ez mi? Ki vagy te egyáltalán, hölgyem? –Kérdezte felháborodottan.
-Ő a leendő mennyasszonyod, Safura Alizadeh! –Jelentette ki Keith, Louis ekkor szóhoz sem tudott jutni. Mégis mi jogon dönt ő helyette, megmondta, hogy nem kell a pénze, de hagy maradjon azzal, akit szeret. Bár ő is furcsa mostanában, na de ha Eleanor kilép az életéből, akkor a következő jelölt Gemma és nem ez a Safura nevezetű lány, akit még csak nem is ismer. 
-Nem, ő nem a mennyasszonyom! Szövetkeztetek ellenem, mivel a lány gátlástalanul viselkedik, megtette, amit mondtál neki, közben meg azt tudta, hogy fogok reagálni. Én ebben nem veszek részt! –Jelentette ki Louis kissé keményen. Most nagyon határozottnak tűnt, ami meglepő volt tőle, mivel legtöbbször bizonytalan és határozatlan. Biztosan azt hitte Keith, hogy befolyásolhatja ebben is, azt hitte el fog bizonytalanodni, de nem így lett. 
-Lottie, te mikor akarod bemutatni az udvarlódat? –Nézett az említettre a nagyapa, a lány felállt, mivel eddig ült.
-Majd, amikor eljön az ideje. 
-Az én öcsémmel jár. –Lépett közbe Gemma, Keith most ránézett és vizsgálgatni kezdte a lányt.
-Jó családból származhat, mondd meg neki, hogy mindenképpen meg szeretném ismerni és te is, Lottie. 
-Jó, beszélek majd vele. 
-Akkor én mentem is, nem tartom fel a családi ebédet. –Szólt Gemma, majd indult is az ajtóhoz.
-Rendben van, köszönjük a látogatásodat. Látunk szívesen legközelebb is. –Mondta Keith.
Nem sokára asztalhoz ült a család, de előtte Keith félrehívta Louist, mert szeretett volna vele beszélni. 
-Figyelj jól! El kell venned Safurát, de most csak az eljegyzést tartjuk meg. Ezt a gyűrűt kell felhúznod az ujjára. Értve vagyok? –Nyújtotta felé a gyémántokkal kirakott gyűrűt, de Louis nem vette el.
-Nem akarom elvenni, már meg lett mondva. Nem voltam elég érthető? –Emelte fel a hangját Louis.
-Ne merészelj így beszélni velem, én vagyok az idősebb és nem kevéssel, tehát enyém az utolsó szó és azt csinálod, amit én mondok!
-Miért kényszerítesz ilyenekre?
-Nem tagadhatod meg, tudod, hogy a család jó hírét kockáztatod ezzel, te ostoba kölyök! Válassz! Eljegyzed, vagy kitagadlak innen és a nevedet meg is meg kell változtatnod, amit csak úgy ajándékba kaptál!
-Jó, megteszem! –Azt gondolta, hogy úgysem veszi feleségül, egy eljegyzés meg nem nagy szám, az ő részéről úgysem fog érni semmit sem. Hordja csak a gyűrűt, ha annyira akarja, akkor sem fog jelenteni számára semmit.
-Na, ez a beszéd! Menjünk vissza!
Elfoglalták a helyüket az asztalnál, Safurát direkt Louis mellé ültették. Ebéd utánra várták a nagy meglepetést, amivel készültek, bár sokaknak már nem volt az, hiszen már elhangzott, mire készülnek. 
-Louis szeretne nektek valamit mondani. Louis, tied a szó! –Mondta Keith, majd rámutatott, hogy most következik az, amit megbeszéltek.
-Szeretném bemutatni a mennyasszonyom, Safurát, akit most eljegyzek ezzel a gyűrűvel. –A lány már nyújtotta is az ujját, Louis ráhúzta a gyűrűt, de közben oda sem nézett és nem látszott valami boldognak. Természetesen ezt a többiek is észrevették rajta, de nem szóltak semmit. Ebéd után el is vonult a szobájába, egy darabig nem is látták. Safura már kereste.
-Hol van Louis? –Közben rázta magát.
-Semmi közöd hozzá, te boszorka! –Szólt be neki Lottie.
-Te fogd be! Megyek és megkeresem. 

Louis bezárkózott és sírt magában, amiért ezt teszik vele. Bizonyára mindenki meg fogja ezt tudni, hogy eljegyezte ezt a ribancot, és akkor Eleanor végleg szakít vele. Próbálta hívni, de sosem vette fel, ez is kiborította. Kopogást hallott, de senkit sem akart látni.
-Hagyj békén, akárki is az! –Kiabálta ki.
-Én vagyok az, kisfiam. –Hallotta meg anyukája hangját. Talán őt be kéne engedni.
-Gyere be! –Benyitott, látta, hogy baj van.
-Miért sírsz? –Kérdezte.
-Szerinted? Vége mindennek, eljegyeztette velem ezt az idiótát, nem is ismerem, és azt akarja, hogy vegyem feleségül. Miért csinálja ezt?
-Nem tudom, sosem értettem meg őt. Jobb engedelmeskedni neki ilyenkor, tudod, hogy Markkal el fogok válni, utána meg biztos, hogy ki fog engem rakni, mert gyűlöl. Ha ez a feltétele, hogy kapj az örökségből, akkor vedd el azt a lányt.
-Neked csak a pénz számít, hogy luxusban élj? Az én boldogságom nem számít? 
-De utána, ha ez megvan, akkor elválhatsz tőle.
-Jó, csak addigra tönkremegy az életem.
Még a saját anyja is azt érezteti vele, hogy ő nem fontos, csak az a lényeg, hogy ne kelljen nélkülöznie, csak ezért támogatja ezt a hülyeséget. De vajon ő mit csinálna a helyében? Ebbe bezzeg nem gondolt bele, azt gondolta, hogy őt senki sem érti meg, csak egy érzéketlen valaminek gondolják, akit ide-oda lehet rángatni. De majd ő megmutatja, hogy vele senki se szórakozhat. Azonban ez csak elméletben ment így, mert érdekes módon, ha már rá akarják venni valamire, akkor az illetőnek előbb-utóbb sikerülni is fog. Ezért utálta ennyire saját magát.

Pár nap múlva az újságban is megjelent az eljegyzésről szóló cikk, miszerint Louis eljegyezte Safurát és az esküvőre valószínűleg jövő nyáron kerül majd sor. Eleanor is kezébe vette, el is olvasta, talán nem kellett volna, mivel sokk érte. Neki nem szólt erről senki, azonban azzal tisztában volt, hogy napokig nem beszélt vele és nem vette fel neki a telefont, na de erre meg volt az oka, amit senkinek nem fog kiteregetni. Ennek ellenére mégis meglepetésként érte ez az egész, de ha esetleg megtudná a kis titkát, akkor nem is értené, minek veri ki a balhét. Beszélnie kell vele, tisztázni kell a dolgokat, mert azért érdekelte, hogy ezt hogyan fogja neki kimagyarázni. Tárcsázta Louis számát, ki is csöngött és nem sokkal később fel is vette.
-Beszélnünk kell! –Jelentette ki, nem is köszönt neki előtte.
-Végre, hogy előkerülsz! Azt sem tudom, mi van veled!
-Találkozzunk.
-Csak ennyit tudsz mondani, mintha már nem is szeretnél engem. 
Persze Louis ezen nem is csodálkozott, bizonyára kezébe kerülhetett a mai újság, most már nem várhat semmit sem, biztos, hogy szakítani fog vele. Attól tartott, hogy esetleg nem hallgatja meg. Mennie kell, találkoznia kell vele.
Mikor már mindketten ott voltak a megbeszélt helyen, Louis szólásra nyitotta a száját, azonban Eleanor nem hagyta, hogy megszólaljon, mert a képébe vágta az újságot összegyűrve.
-Végeztem, tudtam, hogy megcsalsz! –Jelentette ki a lány megtörten.
-Ez nem az, amire gondolsz, szerelmem, hagy magyarázzam meg!
-Nem kell semmit sem megmagyaráznod, és ne nevezz a szerelmednek ezek után, mert nem vagyok az! Megértetted? 
-Te is tudod, hogy milyen a nagypapám, megfenyegetett! Kitagad, ha nem veszem el azt a boszorkát, de csak a látszat kedvéért csinálom, különben is csak téged szeretlek! Higgy nekem, ismered! –Könyörgött továbbra is Louis. Eleanor megállt, ránézett és a szemeiben szomorúságot vélt felfedezni. Tisztában volt vele, hogy Keith őt nem fogadta el soha sem, mindig volt valami húzása, hogy szétválaszthassa őket, de a szerelmük mindig is erősebb volt ezeknél. De ez már mindennek a teteje, hogy egy másik lányt erőltetnek rá, talán egy fokkal jobb, mintha Gemmával lenne. 
-Hiszek neked, Louis, de röhej, az, amit veled tesznek, te meg hagyod magad, mert gyenge jellem vagy, érted? 
-Tudom, hogy az vagyok, de remélem így is szeretsz!
-Nem tudom, mit vársz, ha azt mondják, vegyél feleségül egy lányt, akkor feleségül fogod venni? –Bosszankodott Eleanor.
-Dehogy fogom feleségül venni, azzal tényleg elrontanám az életemet. Nem akarom, hogy kitagadjon, értsd meg! Azzal csak megalázva érezném magam, bár így is meg vagyok, de teljesen mindegy. Az én érzéseimmel senki sem foglalkozik, akkor legalább te legyél az egyetlen, aki mellettem van. Még az anyám is támogatja ezt a gusztustalanságot, mivel most fog elválni a nevelőapámtól és akkor a nagypapa egészen biztos, hogy kiteszi, kell neki az anyagi biztonság, fontosabb neki is a pénz, mint én. Ez nekem nagyon fáj. Nem teheted ezt velem pont te. –Elsírta magát, a kezébe temette az arcát. Eleanor egy darabig bámulta őt, majd odalépett hozzá és szorosan magához ölelte, majd sírni kezdett ő is. Nem hagyhatja őt magára, főleg nem karácsony előtt, addig biztosan mellette marad.
-Itt vagyok, és szeretlek! Soha nem hagylak el és hiszek neked! Tudom, hogy nem szereted azt a másik lányt és teljesen megbízom benned! 
A fiú ekkor egy kicsit megnyugodott, hiszen Eleanor számít rá és itt van neki. 

Gemma még aznap este találkozott a nyomozóval, hogy megtudja, Eleanor az elmúlt napokban mit csinált, kivel volt és hová ment. Természetesen erről képek is készültek. 
-Jó estét!
-Jó estét, kisasszony!
Egy kávézóban beszélték meg a találkozott, elfoglaltak egy asztalt, azonnal meg is jelent a pincér, hogy mit kérnek. Leadták a rendelést, majd beszélgetni kezdtek.
-Mit derített ki Eleanor Calderről? 
-Érdekes információkat az Ön számára, amit aztán elküldünk Louis Tomlinsonnak, természetesen névtelenül.
-Tehát megcsalja? –Kérdezte ledöbbenve Gemma, de egy kis örömöt is fel lehetett fedezni a szemeiben.
-Nézze meg a képeket.
Átadta neki a borítékot, közben a pincér is kiért a megrendelt dolgokkal, amiket eléjük tett.
-Köszönjük! –Mondták, majd távozott is.
Gemma kibontotta, majd kiszedte belőle a képeket. Időrendi sorrendbe voltak téve. Az első napon a barátnővel beült egy kocsmába, miközben iszogattak. Ez nem nagyon érdekelte, hiszen nem volt velük egy fiú sem. A második napon készült képek még érdekesebbnek bizonyultak, ugyanis ugyanazokkal a barátnőkkel bulizni mentek és úgy festettek mindannyian, mintha a sarokról jöttek volna. Majd a bulin készült képeket vette a kezébe, az egyik lány a pultos sráccal flörtölget, na de ez őt nem érdekli, csak kizárólag Eleanor.
Odébb észrevehető volt, hogy már halál részeg volt egy másik lánnyal és még tovább vedelnek, ezt tényleg annak lehet venni. 
A következő napon megint csak bulizni mentek, azonban most két srác is velük tartott, az egyikkel smároltak is, annyira részegek voltak, hogy nem tudták, hogy mit csinálnak. Egyértelmű, hogy Eleanornak nagyon rossz társasága van és ezt Louis is tudja, mégis megbízik benne. Fel kell nyitnia a szemét, ez így nem mehet tovább, hogy ez a nő becsapja. Ha magától nem jön rá, akkor igénybe vesz egy kis segítséget, tesz arról, hogy ő is lássa ezeket a képeket a saját szemével.  
Milyen érdekes, hogy az elmúlt napokban, amikor ezek készültek, nem vette fel Louisnak a telefont, még visszaírni sem volt képes neki, pedig elolvasott mindent, amit tőle kapott üzenetet.
-Köszönöm, akkor ezeket el is teszem, gondoskodom róla, hogy Louis is lássa őket. –Gemma eltette a táskájába a borítékot.
-Ágyas képek nincsenek, vagy esetleg valamelyik fickó nem ment fel a lakására, vagy esetleg fordítva?
-Sajnos nem, a buli után a taxi vitte haza mindig, egyik fiú lakására sem ment fel ebben az egy hétben. 
-Azért köszönöm!
-Még valami, amit tudnia kell, kisasszony! Látta a mai újságot. Az Ön nagy szerelme, Louis eljegyzett egy másik lányt. Különös, nem? Akkor már Eleanor sem érdekli.
-Én tudom ennek a történetét, mivel ismerem Louist, és igenis érdekli az a kis szuka, tehát jobban járok, ha figyelemmel kísérem őket. A másiktól meg nem is kell tartani, mert őt csak a nagyapja erőltette rá. 
-Értem, ha szükség van rám, csak hívjon fel, tudja a számom!
Elköszöntek egymástól, majd hazamentek. Gemma eltette a képeket a fiókba, úgy döntött, mindenképp megvárja az ünnepek végét, ezzel nem akarja elrontani Louis karácsonyát. Inkább elment vásárolni neki ajándékot, meg persze a születésnapjáról sem feledkezett meg. 
December 24-én reggel Gemma felhívta Louist, hogy felköszöntse.
-Szia! Boldog születésnapot! –Szólt bele a telefonba, miután a fiú felvette. 
-Köszönöm, te vagy az első, aki felköszöntött.
-Komolyan? –Ennek a lány annyira megörült, hogy majdnem kiugrott az ágyból, ugyanis még nem kelt fel. 
-Igen, ennek nagyon örülök.
-Na, majd kíváncsi leszek, hogy Eleanorka felfog-e köszönteni.
-Biztosan.
-Nem lenne gond, ha most átmennék hozzátok?
-Természetesen nem. Mikor érsz ide? 
-Egy óra múlva, de lehet kettő.
Letették a telefont, utána Louis felkelt, felöltözött, fogat mosott, majd lement a nappaliba, azonban ott minden be volt sötétítve, mikor az összes redőnyt lehúzták. Nem tudta mi van itt, talán még nem kelt fel senki, na de hogyan is gondolhatta ezt, mikor már tíz óra van. Azonban, mikor leért, nagy meglepetésben volt része. Az egész család egyszerre kiabálta neki.
-Boldog születésnapot, Louis! –Majd minden fény felgyulladt, mert eddig csak a tortán égő gyertya világította be a helyiséget. A fiú annyira meghatódott, hogy szóhoz sem jutott és egy kis könnycsepp is megjelent a szemében. Minden évben készülnek valamivel, de ilyen meglepetésben még nem volt része.
-Köszönöm nektek, annyira boldog vagyok!
-Gyere, fújd el a gyertyát!
Oda is ment, azonnal el is fújta.
-Az ajándékokat este kapod meg a karácsonyiakkal együtt. –Jelentette ki Keith, de hát ez már természetes volt, mivel mindig ez mindig is így volt. 
-Úristen, már 22 éves vagyok. Már elég öreg vagyok. –Mondta Louis.
-Nem is vagy öreg, én is szeretnék annyi lenni, mint te. Én még csak 15 vagyok. –Reagált rá Lottie.
-Addig örülj, míg annyi vagy, nem vagy olyan öreg, mint én. 
-Nem vagy öreg, ezt csak te hiszed!
Megcsörrent Lottie telefonja, ezért félre vonult, hogy felvegye. Nem sokat beszélt, mert két perc múlva rohant is, magára kapta a kabátját és a cipőjét és szó nélkül kirohant. Senki sem értette, hová ez a sietség. 

Harry és Gemma várták a kapu előtt, ugyanis megbeszélték, hogy most mutatja be a családjának a barátját, persze mindez csak meglepetésszerűen fog történni, ugyanis a családban erről senki sem tud. A Styles testvérek készültek egy kisebb ajándékkal az egész Tomlinson családnak, ezért a kezükbe egy nagyobb ajándékcsomag volt.
-Sziasztok, már vártalak titeket. Lemaradtatok Louis felköszöntéséről. Na, gyertek be! 
Mentek is, váratlanszerűen betoppantak a házba, de előtte Lottie beszédet mondott.
-Most jött el annak az ideje, hogy bemutassam a barátomat a családnak, ő itt Harry Styles, a pasim! –Mutatott az illetőre, kicsit előrébb lépett, hogy megnézhesse őt a család összes tagja.
-Jó napot! –Köszönt.
Keith tátott szájjal bámulta, erre számított most a legkevésbé ezen a napon. 
-Érezd magad otthon! –Végül megszólalt.
-Köszönöm! 
-Hoztunk a családnak ajándékot! –Lépett elő Gemma, majd letette az ajándékcsomagot az asztalra.
-Természetesen Harry nevében is szól, illetve Louis szülinapjára külön vásároltunk. Isten éltessen sokáig, Louis! –Átadta neki az ajándékot, majd puszilkodtak.
-Köszönöm, megint egy évvel öregebb lettem, a 22 már idős sajnos. 
-Dehogy öreg, te buta! Akkor mit szólsz ahhoz, hogy én már 23 vagyok? 
-Nagyon gyorsan telik az idő, rossz belegondolni. 
-Igazad van, na de akkor sem vagy öreg, nehogy ezt mondd bárkinek is. 
Keith, Mark, Jay és Harry elbeszélgettek, pontosan arról, hogy mit tervez a lánnyal, meg persze figyelmeztetést is kapott, hogy nehogy megbántsa Lottie-t, mert annak nem lesz jó vége. 
-Mindennél jobban szeretem a lányukat, nagyon sokat harcoltam érte, hogy megkapjam a szerelmét. Hihetetlen jó érzés, hogy a barátnőmnek tudhatom. Azonban egy kicsit kellemetlen, hogy Louissal nem jövök ki valami jól, viszont Gemma nagyon jó barátságot ápol vele.
-Itt az ideje, hogy kibéküljetek, ugyanis az nem jó a családnak, ha bizonyos tagok veszekednek, vagy csak feszültség van közöttük. –Mondta Mark.
-Igaza van, uram, akkor oda is megyek hozzá kibékülni, bár nem tudom, hogy fog reagálni. Lottie-ért mindent megteszek.
A lány szüleinek szimpatikus fiatalember volt, azonban a nagyapja már nem így volt vele, neki egy kicsit átlátszónak tűnt az egész, nem ilyen fiút képzelt el az unokája mellé. Ad neki egy esélyt, hiszen még nem ismeri. Harry odament Louishoz.
-Figyelj, Louis! Mondani szeretnék valamit.
-Mit akarsz? –Kérdezte kicsit flegma stílusban, de Harryt nem érdekelte, ha ez az ára, hogy Lottie-val lehessen, meg kell tennie, ő sem akart rosszban lenni vele, főleg, mert Gemma szereti.
-Béküljünk ki és legyünk barátok, ismerjük meg egymást jobban.
-Rendben, tőlem mehet.
-Köszönöm, akkor barátok vagyunk.
-Mondjuk azt még nem mondanám, nálam a barát szó egész mást jelent. –Mondta Louis, Harry meg örült, hogy nem üvöltötte le a fejét. Fizzy odament hozzá, amikor meglátta, már akkor megtetszett neki, azonban sajnálta, hogy foglalt, ráadásul a saját nővére jár vele. Kicsit féltékeny volt, de nem mutathatta ki, azonban nem bírta ki, hogy ne váltson vele egy-két szót.
-Szia!
-Szia, mi újság?
-Minden rendben, tök szerencsés Lottie, hogy veled van.
-Inkább én mondhatnám magam szerencsésnek, hogy ilyen barátnőm van. –Ez a kijelentés nem tetszett a lánynak, a fenébe is, hogy őt egy ilyen pasi nem veszi észre. Mindig csak Lottie. 
Csöngettek, Jay ajtót nyitott, Safura állt ott.
-Jó napot, miről maradtam le? Bocsi, hogy ilyen későn jöttem! –Riszálta magát, nem várta meg a választ, hanem azonnal be is sétált, Louishoz ment oda először és megcsókolta.
-Hogy vagy szerelmem, boldog születésnapot és mindenkinek boldog karácsonyt! 
A fiú egy kicsit ellökte magától, már csak ő hiányzott innen. Nem csak Louis nem bírta, de a lányok se, sőt a két nagyobbik kifejezetten utálta.
-Fúj, már megint itt ez az ocsmány ribanc! –Fordult Lottie Fizzy felé.
-Mi lenne, ha megszívatnánk?
-Nem is lenne rossz ötlet. Mondjuk, a székére tehetnénk egy kis csokikrémet.
Elnevették magukat, máris mentek a konyha felé, és kivették a hűtőből. Azt kellett még megbeszélni, hogyan csalogatják ki, hogy megvalósuljon a terv. Végül arra jutottak, hogy Fizzy megy vele beszélni.
-Szia Safura, üdv a köreinkben! –Mondta kedvesen, de nem őszintén.
-Köszönöm, Fizzy, te kedvesebb vagy, nem úgy, mint a nővéred, aki csak irigy rám. –Affektálva beszélt, nagyon idegesítő volt. Gemma legszívesebben kikaparta volna a szemét, rossz volt nézni, ahogyan legyeskedett Louis körül. 
-Mi lenne, ha egy kicsit odébb állnánk beszélgetni. Adhatnál smink tippeket. 
-Nagyon szívesen, menjünk. Azt akarod, hogy kifesselek. 
-Nem muszáj, csak mutasd meg, hogyan sminkelsz.
Mikor bementek egy szobába, Lottie megjelent a csoki krémmel, bekente vele a széket. Daisy nevetni kezdett.
-Te meg mit csinálsz?
-Maradj csöndben, te buta, nem mondom el neked, mert eljár a szád.  
Nem sokára eljött annak is az ideje, hogy Safura beleült, és csak akkor vette észre, amikor Louis kinevette.
-Ilyen vicces vagyok, drágám?
-Nem, csak nézz a hátsódra, olyan, mintha bekakiltál volna.
A lány odanyúlt a fenekéhez, majd megszagolta. Fizzy és Lottie hatalmas nevetésben törtek ki, na de nem csak ők, lassan a többiek is rákezdtek, persze csak a fiatalok, Safura kivételével.
-Menjetek a fenébe, biztos, hogy az a kis hülye Lottie volt, ezt még megbánod, te senki! –Nyafogott.
Lassan távoztak a vendégek, hiszen nekik is a családjukkal kell tölteniük az estét. Következhetett a karácsonyfa díszítés, a család összes tagja részt vett rajta. Valami eszméletes lett a végeredmény, ugyanis minden évben nagyon díszes a fájuk, meg az egész ház. Az ajándékokat becsomagolva helyezték a fa alá, utána jöhetett a karácsonyi vacsora. Végül az ajándékbontás következett, az ikrek neki estek, és amiken az ő nevük volt, annak a csomagolóanyagát darabokra tépték izgatottságukban. Kaptak közösen egy gyönyörű babaházat, majd külön-külön barbie babákat. Lottie és Fizzy ruhákat kaptak leginkább, de smink cuccokat is. Még lehetne sorolni, mennyi mindent kaptak, mégis veszekedésbe torkollott, Fizzy nem volt elégedett, mert ő úgy gondolta, hogy Lottie jobb dolgokat kapott, összevesztek az egyik felsőn. 
Louis félrevonult, amíg ők ketten veszekedtek, felhívta Eleanort, elhanyagolva érezte magát, mert a lány nem kereste őt.
-Boldog karácsonyt, szerelmem! Megfeledkeztél rólam! –Mondta, a lány ekkor kapott észbe.
-A fenébe, tényleg! Jaj, annyi mindent kellett csinálni, tényleg kiment a fejemből. Neked is kellemes ünnepeket, legyél jó! 
A születésnapját meg elfelejtette, eddig ilyen még nem fordult elő, ez volt az első alkalom. Inkább nem mondott neki semmit, reménykedett benne, hogy majd magától rájön, viszont annyira már nem izgatta. Eleanor nagyon megváltozott vele szemben és ez elkeserítette. 

2013. december 18., szerda

8. rész

Meghoztam az új részt, igyekeztem vele, remélem tetszeni fog. Írjatok és pipáljatok, ha tetszik, iratkozzatok fel. Köszönöm a 36 feliratkozót, nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid időn belül ennyien lesztek már. Remélem ez még tovább növekedni fog, bízom bennetek. A következő rész december 24 -én érkezik, igyekszem vele, mert a másikban is addigra meg kell írnom és még el sem kezdtem, de meglesz.

Keith behívatta magához Louist, mert egy fontos dologról szeretett volna vele beszélni. Kicsit rizsázott, mielőtt belevágott volna a lényegbe, ezzel is Louis agyát húzta, aki már türelmetlenül várt. 
-Szóval köthetünk egy egyezséget, ha akarod. Kapsz a vagyonból, de csak egy feltétellel. Bármit képes lennél megtenni érte?
Louis elgondolkodott.
-Na, szóval? –Sürgette meg Keith.
-Attól függ mit.
-Rajtad múlik. Azt szeretném, hogy még a halálom előtt nősülj meg.
Csak azért szerette volna, mert nem akarta, hogy a Tomlinson családnév kihaljon, mondjuk, lehet, hogy idővel megházasodik, de minél hamarabb, annál jobb. Az esküvőn is ott szeretne lenni és ez által nyugodtan meghalni. Ha már ott a vérvonal kihal, legalább a név maradjon meg. A lányoknál meg lesz ez, de viszont ott a név fog eltűnni. 
-Nem túl korai egy kicsit? –Kérdezett rá Louis.
-Miért lenne? Csak ezzel a feltétellel kapsz a vagyonomból, és akkor téged fog megilletni a legnagyobb része.
-De még fiatal vagyok a házassághoz.
-Én a te korodban már régen házasember voltam. 
-Jó, az akkor volt. 
-Igen vagy nem? Mert, ha igen, akkor még karácsony előtt el kell jegyezned egy lányt, aki nem Eleanor. 
Mégis hogy kérhet tőle ilyet, mikor ő Eleanort szereti? Hirtelen honnan szedjen elő egy másik barátnőt? Az elvárásai már a vicc kategóriát súrolják, amúgy sem kell a hülye pénze, tehát nemet mond.
-Tartsd meg a pénzedet, nem kérek belőle, köszönöm! –Ezzel Louis távozott is a szobából, mikor kinyitotta az ajtót, Lottie-val találta magát szemben, aki egy kissé feszült volt.
-Te mit keresel itt? –Kérdezte feldúltan Louis.
-Miért vagy ilyen ingerült?
-Jó volt hallgatózni, mi? 
-Legyél ilyen flegma, te idióta! –Vágott vissza Lottie. Louis elhúzta a csíkot, nem volt most valami jó hangulatban. Felment a szobájába, bekapcsolta a gépet annak reményében, hogy Eleanor fent van most, úgy érezte, nem bír ki nélküle egy percet sem. Nem fogja hagyni, hogy elválasszák egymástól, neki a szerelem fontosabb a pénznél. Látta fent Őt, ezért azonnal rá is írt.
-Szia, szívem! Nagyon hiányoztál már. –Írta Louis. Eleanor értesült is róla, azonban nem írt vissza, pedig elolvasta. A fiú türelmetlenül várakozott, de hiába. Helyette Gemma írt rá.
-Szia! Kérlek, ne haragudj rám! Találkozhatnánk valahol, hogy megbeszélhessük ezt a dolgot? –Írta.
-Én nem haragszom rád, de ha akarod, akkor találkozzunk.
Eleanor úgysem ír vissza, bár tudná miért, de rossz előérzete volt. Inkább kikapcsolta a gépet, és elment Gemmához. Mikor becsöngetett, Harry nyitott neki ajtót, közben fejeket vágott, hogy megint Louist kell bámulnia.
-Gyere be! –Mondta halkan és flegmán. Louis besétált, de nem értette ezt a viselkedést.
-Neked meg mi bajod van? –Az a biztos, ha rákérdez.
-Semmi, csak nem bírom elviselni azt a beképzelt fejedet! 
-Ha én beképzelt vagyok, akkor te? Ha megbántod a húgomat, akkor neked annyi, értve vagyok? –Fenyegetőzött Louis, Harry egy kicsit lökött rajta.
-Neked aztán nagy a szád, de nálam nem érsz el sok mindent ezzel, te kis hólyag!
Gemma is megjelent, főleg a hangokra jött ki, de nagyon megörült, amikor meglátta Louist, azonnal a nyakába ugrott.
-Annyira örülök, hogy itt vagy! Talán most mindent jóvátehetnénk.
-Én soha sem haragudtam, te kerültél engem, azt hittem már utálsz, de öröm azt hallani, hogy ez nem így van.
Harry húzta a száját, bement a konyhába és a hűtőből kivette a felvágottat, amibe bele is evett.
-Azt csak kenyérrel eheted! –Szólt rá Gemma.
-Amíg ezzel a hólyaggal lógsz, addig ne mondd meg nekem mit csináljak.
-Mi baja van velem? –Kérdezett rá Louis, miközben Gemmára nézett.
-Nem tudom, de majd megjön az esze, ne foglalkozz vele. –Válaszolta.

Keith az étterem előtt várakozott, ugyanis meghívott egy hölgyet ebédelni, nem is akárkit, ugyanis tervei voltak vele. Nem sokára ki is szállt az említett a taxiból, elég csinos volt. Hosszú fekete haj, sötét szemek és egy elegáns sárga ruha, pont olyan, ami egy ilyen luxus étterembe illik belépni. Kecsesen odasétált az öregemberhez és nyakánál átkarolta, mintha már ezer éve ismernék egymást.
-Szia szerelmem! –Köszönt a lány Keithnek, ezután adott neki egy csókot, miközben riszálta magát, sőt rá is játszott a dologra. Olyan volt, mint egy pláza cica.
-Hogy vagy, Safura? Már nagyon hiányoztál!
-Te is nekem!
Ezután be is mentek az étterembe, elfoglalták a nekik szánt asztalt. Jött is a pincér, aki étlapot tett eléjük, utána megkérdezte, kérnek-e valamit inni.
-A legjobb borukat kérném, ami van. Két pohárral, ha lehet. –Adta le a rendelést Keith.
-Azonnal hozom, uram! –Ezzel a pincér távozott is.
-Elmondom mi a tervem, mivel nem hagyom a világ legszebb nőjét pénz nélkül. 
Ekkor Safura elmosolyodott, már régóta szeretője az öregnek és kizárólag a pénzére utazik, soha sem szerette, sőt mikor lefeküdt vele, undorodott. Keith ezt nem tudta, viszont azt sejtette, hogy nem belé, hanem a pénzbe van beleesve.
-Csak nem azt mondod, hogy a vagyonod nagy részét rám hagyod. –Szólalt meg a lány, az öreg rázta a fejét, miszerint nem erről van szó.
-Nem, nem! Azt nem tehetem, cserébe mást kell csinálnod, hogy gazdagnak mondd magad ezek után. 
-Mi lenne az?
-Menj hozzá a fogadott unokámhoz, mellette gazdag lehetsz! –Ekkor Safura arcáról lefagyott a mosoly, mondjuk annyira nincs ellenére a fiú, de kételkedett abban, hogy belemenne-e, főleg, hogy van barátnője.
-Ha nem akar elvenni, akkor mi lesz?
-Olyan nincs, kötelező lesz neki.
-Nem kényszeríthetsz senkit sem házasságra, nem a középkorban élünk.
-Nem érdekel. Hozzá akarsz menni, vagy nem?
-Természetesen igen.
-Rendben van részedről, beszélni fogok vele, vasárnap szervezek otthon egy adventi ebédet és ott bemutatlak neki és a család többi tagjának is.
-Az jó lesz.

Lassan elérkezett a hétvége, Louis aggódott, mert Eleanor nem akart vele találkozni, azt mondta neki, hogy beteg, ezért el szeretett volna menni hozzá, de nem engedte. Egyre furcsábban viselkedett és nem tudta az okát, el volt keseredve. Gemma is tudott erről, ezért minden percben ott volt a fiú mellett, hogy vigasztalja, miközben abban reménykedett, hogy Eleanor szeretőket tart, mert akkor így Louis szakítani fog vele. Úgy is már elküldte a nyomozót, hogy figyelje.
-Mi újság Eleanorral? –Kérdezett rá Gemma.
-Ugyanaz, azóta sem láttam. –Válaszolta Louis.
-Miért nem mész el hozzá, akkor megtudnád az okát.
-Nem akartam betolakodni, de igazad van, ezt kéne tennem.
-Ugye milyen jó, hogy melletted vagyok? –Dicsekedett Gemma, közben átkarolta Louist a derekánál.
-Elveszett lennék nélküled. –Válaszolta Louis nevetve, így a lánynak még jobb kedve lett.
-De jobban tennéd, ha nem kísérnél el oda.
-Nem is akartam én odamenni. 
Louis átöltözött, majd elindult, Gemma ott maradt a lányokkal, vagyis Lottie-val, Fizzy-vel, Daisy-vel és Phoebe-vel. Beszélgetett velük, társasoztak, szóval jól el volt velük. 
Közben megérkezett Keith Safurával, mindannyian meglepve voltak, mivel nem ismerték a lányt. A nagypapa odakísérte a fekete hajú szépséget a Tomlinson lányokhoz, meg Gemmához.
-Lányok, bemutatom nektek Safurát, Louis leendő feleségét.
Safura csak mosolygott, miközben Keith bemutatta őt, kedves szeretett volna lenni a lányokkal.
-Safura, ők itt az unokáim, a legidősebb Lottie, majd Fizzy, és az ikrek, Daisy és Phoebe.
-Sziasztok, gyerekek, remélem, jóban leszünk, hamarosan Louis mennyasszonya leszek. –Mondta nevetve, közben rá is játszott az egészre. Lottie és Fizzy ellenszenvesen néztek rá, nagyon nem volt nekik szimpatikus és nem akarták elhinni, hogy Louis lecserélte Eleanort erre. 
-Nagypapa, ez most komoly? Louis dobta Eleanort ezért a nagyképű libáért? –Kérdezte felháborodottan Lottie, amire Safura ideges is lett.
-Mit mondtál rám, te kis csitri? Törődj bele, hogy Louis engem szeret és nem azt a jelentéktelen Eleanort!
-Majd megkérdezem tőle, mert egy szóval nem mondta, hogy lecserélte volna rád.
Gemma arcán a féltékenység ült ki, azonban nem hitte el ő sem addig, amíg maga Louis nem mondja el.
Louis hamarabb hazaért, mivel Eleanoréknál senki sem volt otthon, pont rosszkor ment. Sietett haza az ebédre, ám amikor hazaért, meglepetésben volt része. Amint belépett, Safura a nyakába ugrott, majd csókolgatni kezdte, úgy tett, mintha ezer éve ismernék egymást, pedig most látják először egymást. A fiú nem tudta ezt hová tenni, mégis hogy jön ahhoz ez a nő, hogy így rámásszon? Ellökte magától, semmit sem értett.
-Ki vagy? Miért csinálod ezt?
-Louis, ő a leendő mennyasszonyod, Safura Alizadeh! –Jelentette ki Keith.

2013. december 15., vasárnap

7. rész

Meghoztam az új részt, remélem elnyeri a tetszéseteket, remélem karácsonyig tudok majd hozni legalább két részt. Innentől kezdve a részek is ebben az időszakban fognak játszódni. Ha tetszik iratkozzatok fel, ne felejtsetek el komizni és pipálni. Jó olvasást! És különösen örülök a 33 feliratkozónak, rettenetesen örülök, hogy már ennyien vagytok.

Gemma és Louis filmet néztek, majd mikor annak vége lett, a lány tartogatott egy meglepetést, ezért felébresztette Louist, aki elaludt a film alatt.
-Ébresztő! Van számodra egy meglepetésem! –Mondta Gemma, miközben egy kicsit megrángatta.
-Mi az?
-Gyere, vár rád egy meglepetés!
A fiú felkelt, majd Gemma felkísérte, ahol a meglepetés van. Kinyitotta az ajtót, ahol a fürdőszoba volt látható nem is akárhogyan. Tele volt rakva gyertyákkal és rózsaszirmokkal, sőt még a vízben is az volt. Villany nem volt felkapcsolva, hanem a gyertyafények világították be a térséget. Elsőre nézve nagyon romantikusnak tűnt, így Louis rá is jött, Gemma mit akar és megértette az akkori féltékenykedéseit. Viszont nem mehet bele, nem csalhatja meg Eleanort, most végre kibékültek, ő meg elrontaná egy ilyennel. Még akkor is, ha nem fog róla tudni, belül mardosni fogja a lelkiismeret-furdalás.
-Bocsi Gemma, de ez nem történhet meg! Vagy abbahagyod, de ha nem, akkor hazamegyek. –Mondta határozottam Louis, Gemma azonban csak mosolygott, mert tudta nagyon jól, hogy nem lesz nehéz meggyőznie.
-Eleanor sosem fogadna egy ilyen meglepetéssel!
-Meg kell értened, őt szeretem. És tényleg bánom, hogy nem tudom neked viszonozni, de nem lehetek egyszerre kettővel. 
-Pedig hidd el, hogy ő nem érdemel meg téged. Ő jobbat érdemel, nekem nagyon gyanús Eleanor. –Próbálta meggyőzni Louist, pedig tudta, hogy ez nem fog menni, mikor még a nagyapjának sem sikerül őket elválasztania, nem hogy még neki. Most, hogy tud róla, hogy többet érez iránta barátságnál, így még inkább nem fog az ő szavára adni ilyen téren, mert azt gondolhatja, hogy csak féltékeny. Lehetséges, hogy ez is benne van, de akkor sem volt neki szimpatikus Eleanor.
-Nem, nem tehetem! –Ellenkezett Louis.
-Ne legyél már ilyen berögzült, vagy, hogy is lehetne ezt mondani. Élj szabadabban, az sokkal jobb.
Gemma elkezdett vetkőzni, de Louis ezt is meg akarta akadályozni.
-Mondtam, hogy nem! Most fejezd be, kérlek! 
-Nem teheted ezt velem, imádni fogod! –Folytatta a vetkőzést, Louis meg csak bámulta őt, amit a lány természetesen élvezett is. Amikor már csak a fehérnemű maradt rajta, közelebb lépett Louishoz és szájon puszilta, azt várta, hogy csókolja, de nem történt meg. 
-Na, mi az? Tetszem? Le sem tudod rólam venni a szemed, ahogy én azt észrevettem. Gyerünk, vetkőzz te is! Vagy azt akarod, hogy segítsek? Szívesen megteszem.
Louis már lépkedett volna hátra, hogy minél messzebb legyen Gemmától, de ő átkarolta a fiú derekát, hogy közel tudhassa magához.
-Szeretlek! –Suttogta Louis fülébe, a fiú libabőrős lett tőle.
Ezután Gemma megfogta Louis pólójának az alját, ez után felhúzta, hogy aztán segítsen neki megszabadulni ettől a ruhadarabtól. Ő hagyta magát, végül is mi baj lehet, ha egyszer félrelép, de ám a valóságban igenis lelkiismeret furdalása volt, amiért megcsalja Eleanort, na de Gemma olyan csábító volt a számára, hogy nem tudott volna ellent mondani neki. Túl gyenge volt, erősebbnek kéne lennie, mert így sokszor bajba fog kerülni. Mi lesz, ha kiderül, hiszen majdnem elveszítette Eleanort, és ő azt nem bírná ki.
Nem sokára mindketten megszabadultak mindentől, teljesen meztelenek voltak. Gemma megfogta Louis kezét és a kád elé vezette, hogy már be lehet mászni a vízbe. 
-Akkor menjünk! –Mondta Gemma, majd hamarosan a vízben találták magukat, a víz még nem hűlt ki, kellemesen meleg volt. Louis zavarában a tusfürdő dobozának a tetejével játszott, azt piszkálgatta. Gemma észrevette rajta, el is mosolyodott rajta.
-Olyan aranyos vagy. –Mondta neki kedvesen.
-Tényleg? –Louis visszakérdezett zavartan és ekkor a lány közeledett felé, hogy megcsókolja. A fiú nem utasított el, azonban egy kicsit kezdte rosszul érezni magát, kissé szédült is és mikor ez az érzés lett úrrá rajta, eltolta magától a lányt, aki nem tudta ezt mire vélni, hogy mi történt. Megint rátört volna a lelki ismeretfurdalás? Nem így volt, de ő ezt nem tudhatta.
-Most megint eszedbe jutott Eleanor?
Választ nem kapott, Louis csak a vizet nézte, nem nézett Gemmára és nagyon is sápadt volt.
-Jól vagy? Nem festesz valami jól. Ha rosszul vagy, akkor szólj és abbahagyjuk. 
-Nincs semmi, jól vagyok. –Szinte alig tudott beszélni és innentől kezdve meg már olyan rosszul volt, hogy elájult. Gemma megijedt, gyorsan megtámasztotta a kezével, hogy ne süllyedjen be a víz alá. Ha egyedül lenne, biztosan megfulladna.
-Jaj ne! Mi a fene van veled? Ezt nem hiszem el!
Magához ölelte és fogalma sem volt, hogyan emelje ki egyedül, ráadásul meztelenül. Leengedte a vizet, hogy fel tudjon öltözni.

Harry és Lottie még mindig az étteremben voltak, és amikor elfogyasztottak mindent, sétáltak egy kicsit a kivilágított utcán. Egészen romantikus hangulata volt, főleg, mert kettesben voltak, egy lélek sem járt olyankor arra. A virágok illatát lehetett még mindig érezni és a madárcsicsergést hallani. Eleinte még nem fogták meg egymás kezét, de Harry azon volt, hogy ezt megtegye. Próbálta megragadni a lány kezét, de úgy, hogy ne érje hirtelen meglepetésként. Időnként megsimította, majd végül Lottie volt az, aki kezdeményezett. Ennek természetesen Harry örült is. Később leültek a szökőkút szélére és beszélgetni kezdtek teljesen lényegtelen témákról, arról, ami épp a szájukra jött és rengeteget nevettek. Majd hazavitte Lottie-t és meghívta egy második randira is.
-Köszönöm a csodás estét! –Köszönte meg Harry.
-Én köszönöm. –Reagált rá Lottie, majd kiszállt és bement a házba. Utána Harry hazafelé tartott, és amikor belépett, Gemma kétségbeesetten kért tőle segítséget. Nagyon zaklatott volt.
-Harry kérlek, segíts, egyedül nem boldogulok! Már kihívtam az orvost, de még nincs itt. 
-Mi történt? Ne ijesztgess! 
-Louis elájult, meztelenül fekszik a kádban, mivel együtt fürödtünk. Segítesz kiemelni?
Harry kuncogni kezdett, eléggé vicces volt számára ez a történet, de inkább úgy, ahol Gemma előadta. Mégis miért fürödtek együtt? Louisnak ott van Eleanor. Tehát megcsalja, majd lesz miről beszélni a suliban, vagy mégsem, mert végül is a saját testvérének nem akar ártani. Meg Louisnak sem, mivel ő meg Lottie testvére.
-Nem vicces, tudod milyen kellemetlen ez? –Akadt ki Gemma.
-Akkor menjünk.
Mikor benyitottak a fürdőbe, Louis épp öltözködött, eléggé gyengének érezte magát továbbra is. Mindketten meglepődtek.
-Úristen! Jól vagy? –Kérdezte Gemma.
-Igen, de most hazamennék, mert fáradt vagyok.
-De már kihívtam az orvost.
-Semmi szükség rá, mondd le!
-Ahogy gondolod, bár nem ártanak, mert mostanában elég gyenge és fáradt vagy, sőt még sápadt is.
-Jól vagyok! Ne aggódjatok!
Ezzel távozott is. Gemma és Harry összenéztek, persze a fiú magyarázatot várt a testvérétől, amiért lefeküdtek, vagyis nem, csak ő hitte azt.
-Itt meg mi történt? –Kérdezte.
-Semmi olyan, amire gondolsz, mivel a rosszullét közbeszólt. –Felelte zaklatottan Gemma.
-Tehát akkor a szándék már megvolt.
-El ne járjon a szád! 
-Nyugi, nem vagyok pletykafészek, különben is, ha megtenném, Lottie nem lehetne az enyém, mivel akkor megbántom a testvérét, aki egy felfújt hólyag.
-Te vagy a hólyag, megértetted? Ne merd hólyagnak nevezni! –Mondta nevetve Gemma, mivel nem gondolta komolyan ezt az egészet, Harry is csak nevetett rajta, sőt el is hülyéskedtek.

Hónapok teltek el, beköszöntött a december is, ezért mindjárt itt vannak az ünnepek is. Sok minden történt már, azonban fordulatok még nem nagyon. Louis már tisztában volt azzal, hogy Gemma többet érez iránta, így egy kicsit el is távolodtak egymástól, persze a lány bánta is, miért nem maradt inkább csöndben, nem ért el semmit azzal, hogy együtt fürödtek, egyrészt Louis rosszul lett, másrészt onnantól változott meg a barátságuk. Harry és Lottie már lassan egy hónapja, hogy együtt vannak, a lány nagyon nehezen mondott végre igen. Persze a nagyapja elvárta tőle, hogy mutassa be a családnak az udvarlóját, bár még Harry előtt nem hozta szóba a témát. Louis és Eleanor jól megvoltak egymással, nem sok mindenki állhatott közéjük, pedig rengeteg utálójuk volt. A lányok irigykedtek Eleanorra, a fiúk meg egyszerűen nem bírták elviselni Louist. Azonban nem mindenki gondolkodott így, mert volt baráti társaságuk is leginkább Eleanornak köszönhetően, mert imádott bulizni. Louis nem érezte jól magát közöttük, mivel voltak nagyon durva figurák is benne és úgy érezte, hogy a többség onnan is csak érdekből haverkodik vele. Mi lenne, ha megtudnák, hogy ő nem vér szerinti Tomlinson? Biztosan kiutálnák, és ha azt is megtudják, hogy Keith semmit sem hagy rá, akkor meg eláshatja magát, mindenki utálni fogja. Persze Eleanor mindenről tudott, mert benne megbízott és elmondta neki, a lány meg kötelességének érezte, hogy nem teregeti ki barátja titkait senkinek sem. Gemmával meg egyenesen utálták egymást, győztesnek érezte magát felette. Természetesen Gemma nem törődött ebbe bele, délutánonként dolgozott és felfogadott egy nyomozót, hogy kutasson Eleanor után. Sajnos nem egy profit, mivel azt jobban meg kéne fizetnie, neki meg erre nincs pénze. 

Egyik délután Tomlinsonék a házat díszítették fel épp karácsonyi dekorációkkal, amikor Keith beszélni szeretett volna Louissal. 
-Egy fontos dolgot kell veled közölnöm, tehát gyere be a szobámba tíz perc múlva! –Fordult Louis felé, aki kissé megrezzent, nem számított túl sok jóra, főleg a hangsúlyából ítélve. Tíz perc eltelte után kissé remegve kopogott be Keith szobájába, aki nem értette ezt a cselekedetet, hiszen ha valamelyiküket behívatta, akkor nem kopogtak. Mikor kiszólt, hogy jöhet, Louis lenyomta a kilincset.
-Gyere közelebb, ez most életbevágóan fontos. Leginkább neked, mert ugye nekem teljesen mindegy. Ez csak a te érdeked lesz! –Kezdett bele, kicsit sokat rizsázott, mielőtt belevágott a lényegbe.

2013. december 9., hétfő

6. rész

Itt vagyok ismét, már a hatodik résszel. Köszönöm a 32 feliratkozót és hamarosan túl leszünk a 4000 oldalmegjelenítésen. Azonban most megint kicsit szomorú vagyok, amiért nem írt senki komit. Kérek mindenkit, hogy hagyjon maga után nyomot, érdekelnek mi az amit nem tetszik, illetve az ötleteket is szívesen fogadom.

Zajlott a családi gyűlés, ahol Keith közölte, hogy a végrendeletébe mit kíván beleírni, és jelenleg úgy nézett ki a helyzet, hogy Louis egy árva vasat sem örököl ebből. Kisebb vita alakult ki, amibe Jay is beleszállt, hogy védje a fiát. Később Louis elsírta magát mindenki előtt, amin igencsak meglepődtek a családtagok. Sosem történt még ilyesmi, ha valami baja volt, akkor elvonult a szobájába, de most nem. Most kieresztette magát, lehetséges azért, hogy lássa mindenki mennyire bántja őt ez a dolog, amiért nem tekintik Tomlinsonnak, mivel valóban nem csörgedezett az ereiben a Tomlinson vér. Ez zavarta Keith-et mindig is. Mark úgy érezte, azzal többre mennének, ha ő kelne a fiú védelmére.
-Ebből elég már, apa! Miért bántod mindig? 
-Nem érted? Már évek óta ezt hajtogatom neked is, eleve nem értelek, hogyan vehettél el egy olyan nőt, akinek gyereke van egy másiktól? 
-Mert szerettem és ezt ezerszer elmondtam, de te ezt képtelen vagy elfogadni. 
Louis megtörölgette a könnyeit, nem akarta magát sajnáltatni, hiszen már beletörődött, hogy neki ez a szerepe a családban, egy selejt gyereknek érezte magát.
-Sajnálom, Louis! Ezzel a családi gyűlést lezárnám! 

Úgy érezte el kell mennie Eleanorhoz kibékülni, nem érhet véget, ő azt nem bírná ki, ahogy Eleanor sem. Tisztában volt vele, hogy szegény lány nagyon szenved. Átöltözött, szépen kicsípte magát, majd el is indult, útközben egy virágárusnál állt meg, valami szépet szeretett volna.
-Jó napot! Miben segíthetek? –Kérdezte kedvesen az eladó.
-Egy lánynak szeretnék virágot venni, Ön melyiket ajánlaná?
-Mondjuk egy szép rózsát? Esetleg ezt? –Mutatott az egyik piros rózsára, mondjuk, ez nem is lenne rossz. Rábólintottam, hát akkor ezt viszem Eleanornak, remélem, ezek után kibékülünk. Szépen becsomagolta nekem, elköszöntem, majd távoztam is.
Megállt Eleanor háza előtt és megnyomta a csengőt, nagyon izgult, hogy mit fog szólni, amiért eljött hozzá. Látta, ahogy az anyukája kinéz az ablakon, és azt remélte ki is jön majd. Nem tévedett, perceken belül kinyílt az a bizonyos ajtó.
-Eleanor nagyon le van törve miattad, mert megcsalod! –Mondta keserűen Eleanor anyja, Louis lehajtotta a fejét, rendkívül lelkiismeret furdalása volt Gemma miatt.
-Tudom, de az nem igaz, hogy megcsalom, soha sem tenném! Beenged hozzá?
-Persze, gyere csak!
Belépett az ajtón, a nappalival állt szemben, azonban egy lélek sem volt bent az anyján kívül? Eleanor biztosan a szobájában van és azon gondolkozott, mi lenne, ha minden szó nélkül felmenne a szobájába és meglepné. Ehhez nem volt nagyon bátorsága, mi van, ha a lány elküldi a búsba? Jó, de egyszer mindenen túl kell esni. Bekopogott, a rózsát ott szorongatta a kezében.
-Nyitva van! –Kiabált ki Eleanor, legkevésbé, aki számított, az Louis volt. A fiú lenyomta a kilincset, ezután óvatosan belépett a szobába, félve Eleanor reakciójától.
-Te meg mit keresel itt? –Kérdezte a lány kissé haragosan, Louis megijedt, így távozni készült.
-Ne menj el! –Tartotta vissza, ekkor a fiú megállt és megfordult.
-Szeretlek! –Mondta ki Louis, amit már régóta meg akart tenni és közelebb lépett Eleanorhoz, hogy átadja neki a rózsát. A lány csak döbbenten nézte, hirtelen azt sem tudta mit csináljon, tudta nagyon jól, hogy még mindig szereti Louist és, ha szakít vele, ez azt jelenti, hogy Gemma karjaiba engedi, tehát feladta a küzdelmet. Nem teheti meg, így azonnal Louis nyakába borult és szorította magához a fiút, legszívesebben soha sem engedné el.
-Megbocsátok, többé nem kételkedem benned, és én is nagyon szeretlek! –Mondta.

Eltelt körülbelül egy hónap, Louis és Eleanor megvoltak, mint régen és úgy érezték, semmi sem választhatja el őket egymástól, még Gemma sem, aki bár bosszankodott magában emiatt, de továbbra is Louis barátja maradt. Azonban a dolgok már egy kicsit másképp mentek, ugyanis onnantól kezdve, amióta Louis és Eleanor majdnem szakítottak, kihívóbban öltözködött, de még ízlésesen. Mindenáron azt akarta, hogy Louis figyeljen fel, mint nőre és ne csak egy barát legyen a szemében. Próbált Eleanorral is kedves lenne, nehezen ment neki, de megbirkózott vele.  Nem tudta mikor fog robbanni az a bizonyos bomba, ami már egyre jobban közelített.

Nézzük mi a helyzet Lottie-val, nos, tudjuk, hogy Harry folyamatosan udvarolt neki és a fiú el is határozta akkor magának, hogy nem adja fel, mert úgy is elhódítja őt. Nos, a többiek, sőt még a saját családja se hitte el neki, hogy komolyan érdeklődik a lány iránt. Lottie annyiszor kikosarazta már őt, de hajthatatlan volt, így már egyre jobban elhitték, hogy komolyan érdekli. Így is volt, sőt egyik szombaton meghívta egy vacsorára randizni és nagy örömére a lány végre egyszer igent mondott rá. Azon a napon nagyon izgatott volt, már reggel elkezdte a készülődést.
Lottie persze aznap vásárolni ment, elhívta Georgiát, jelenleg ő volt a legjobb barátnője. Persze előtte fél óráig azon gondolkodott mit vegyen fel, majd végül eszébe jutott. Odasétált a szekrényhez, és a kék topját kereste, de valahogy nem akart előkerülni, pedig biztos volt benne, hogy előző nap a szárítóról szedte le, így a szennyesben nem lehet. Feltúrta a szekrényt, már ideges volt, majd eszébe jutott a húga, Fizzy. Más nem vehette el, mivel az ikrek még kicsik, Louis meg nem hord női ruhákat, meg hát amúgy is ő lopkodja a ruháit. Odament hozzá és már egyértelművé vált, ugyanis rajta volt.
-Ki engedte meg, hogy felvedd? –Kérdezte haragosan.
-Bocsánat, már le is veszem! Hú, de nagydolgot kell belőle csinálni!
-Maradjon csak rajtad, majd én felveszek mást, de már ezerszer meg lett neked mondva, hogy ha valamit fel akarsz venni, akkor szóljál, mert most is a kereséssel ment el egy csomó ide!
-Bocsánat, máskor szólni fogok, sőt még ki is írom nagy betűkkel!
-Lányok, már megint min veszekedtek? –Szólt közbe Mark.
-Semmin, már megoldottuk. –Zárta le a témát Lottie és már el is vonult a szobájába átöltözni és kisminkelni magát. Mikor ezzel készen volt, szólt a sofőrnek, hogy kiállhat az autóval, mert hamarosan indulhatnak. Este hét óra volt már, tehát csak egy fél órája maradt, hogy odaérjen. Körülnézett a házban, mert azért szeretett volna valakinek szólni, hogy csak későn jön haza. Egyelőre senkit sem látott, majd végül belebotlott az anyukájába.
-Anya, akkor elmentem randizni Harryvel, szurkolj, hogy jól sikerüljön! 
-Rendben, kicsim! Sok sikert hozzá! 
Egy puszival köszöntek el egymástól, majd Lottie szaladt is ki az ajtón, a sofőr már türelmetlenül várta. A lány elmondta melyik étteremhez kell menni, és egy negyed órán belül ott is voltak. 
Lottie kiszállt és az izgalomtól remegni kezdtek a lábai, ugyanis randizni fog a suli legmenőbb pasijával és az volt a helyzet, hogy egyre jobban tetszett neki a fiú. Rengeteg lány irigykedik rá az iskolában, rengetegen lennének most a helyében.
Harry már az étterem bejárata előtt várta.
-Gyönyörű vagy, mint mindig! –Mondta mosolyogva és kedvesen, amit a lány viszonzott is. Kicsit zavarba jött.
-Köszönöm!
Leültek az előre lefoglalt helyre, majd megkapták az étlapot, ahonnan választottak hamarosan maguknak ennivalót.

Gemma most egyedül volt otthon, tehát a legjobb alkalom a tanuláshoz, de valahogy ehhez most egy kicsit sem volt kedve, ugyanis hirtelen eszébe jutott egy remek ötlet. Áthívja Louist filmezni és egy kis meglepetést is tartogat neki. Mindent előkészített, pedig még nem is adott rá választ, ha esetleg nem akarna, akkor úgy is rá tudja beszélni, már ismeri ennyire.
-Szia, nincs kedved átugrani hozzám megnézni egy filmet? 
-Bocsi, de ma nem, mert túlságosan fáradt vagyok.
-Jaj, te mindig fáradt vagy mostanában, ezt valahogy nem tudom elhinni.
-Pedig így van.
-Kérlek gyere át, film közben tudsz pihenni, nem leszel túl terhelve. –Könyörgött Gemma, míg Louis bele nem ment. Azonnal indult is, miután letette a telefont. Gemma kint várakozott az ajtó előtt türelmetlenül, hogy mikor ér ide.
-Na, végre, azt hittem sosem érsz ide! –Adott egy ölelést Louisnak, majd adott az arcára egy puszit, amit utána meg is bánt.
-Bocsánat! –Belepirult szégyenében, Louis csak mosolygott.
-Semmi gond.
Bementek, majd Gemma elindította a filmet, ami eléggé csöpögős volt, ezért Louis húzta egy kicsit a száját, neki nem volt ehhez kedve.
-Ezt muszáj?
-Igen, csak az én kedvemért, kérlek! 
-Na jó, legyen!
Szinte csak Gemma nézte, mert Louis bealudt, inkább nem ébresztette fel, majd utána, hiszen a meglepetés még hátra volt.
-Kelj fel! Most jön a várva várt meglepetés! –Kissé megrángatta.
-Micsoda?
-Hát a meglepetés! Na, gyere!
Felkelt, majd Gemma felkísérte a megfelelő helyre.

2013. december 8., vasárnap

Új történet - Az ír manó karácsonya

Úgy döntöttem nem hagyom kárba veszni Az ír manó blogot, így kicsit átalakítottam. Az új címe: Az ír manó karácsonya. A prológus már fent van, ha tetszik iratkozzatok fel.

2013. december 5., csütörtök

5 rész

Sziasztok, ismét meghoztam az új részt. Ha tetszik, pipálj, illetve akkor is ha nem tetszik, illetve komizz! Örülnék még pár feliratkozónak, azonban nem gondoltam volna, hogy ennyi idő alatt már 30-an vagyunk! El sem hiszem és köszönöm nektek. Tegnap megírtam a véleményem a shipperek háborújáról, aki nem látta, az ide kattintva elolvashatja.

Gemma amint végzett, Eleanor leszólította és úgy volt vele, hogy jaj ne már megint ez. Persze, hogy Louist kereste rajta, mi mást akarhatna tőle ez a lány.
-Nem tudom, hogy hol van, ne aggódj, nem lógunk egymáson folyamatosan! –Kicsit flegmázott vele, miközben hazudott is, mert pontosan tudta hol van. Nem direkt felejtette el Eleanort, ugyanis kórházba kellett vinni. Egy egyszerű orrvérzésből rosszul lét lett, mivel nem igazán akart neki elállni, így túl sok vért vesztett és elájult. Gemma nem haza ment, hanem azonnal a kórházba, hogy meglátogassa Louist. Amint beért, egy orvossal találta magát szembe.
-Louis Tomlinsont keresem! –Közölte aggódva, félt, hogy talán nagyobb baja esett.
-Ne aggódjon, már jól van, haza is mehet! 
Gemma szívéről nagy kő esett le, kifújta a levegőt. Hamarosan meg is jelent, miközben kijött az egyik szobából. Gemma odaugrott elé, majd hirtelen átölelte gondolkodás nélkül, teljesen az ösztöneire hagyatkozott, de aztán észbe kapott és gyorsan eltávolodott, lehajtotta a fejét és elnézést kért.
-Bocsánat, csak olyan nagy öröm ért, amiért nincs semmi bajod és már haza is jöhetsz! 
-Semmi gond. Eleanornak szóltál? –Kérdezte.
-Igen, találkoztam vele és elmondtam mi a helyzet, azt üzente, hogy ma nem ér rá, az anyukájának valami közbe jött és oda kellett rohannia. Tehát ne zaklasd ma, majd holnap! –Úgy hazudott Gemma, mint a vízfolyás, mintha minden természetes lenne, remekül adta elő, még ideges sem volt, így Louis minden szavát elhitte. Miért ne hinne egy jó barátjának?
-Hát jó. Mi lenne, ha a délután együtt töltenénk? –Vetette fel az ötletet Louis. Gemma majd kiugrott a bőréből örömében, vagyis csak tette volna, mert vissza kellett magát fognia. 
-Nem is lenne rossz ötlet, úgyis szabad az egész délutánom. –Mondta örömmel Gemma.
-Akkor jó, csak jó lenne előbb hazaugrani. Elkísérsz?
Gemma bólogatott és indultak is. Amikor odaértek összefutottak Eleanorral a kapunál, aki szúrós szemekkel nézte őket, amiért hazudtak neki. 
-Hogy tehetted ezt, Louis? Nekem megint nem szóltál, ott vártalak és ezzel a nővel lóg! Gemma, te meg miért hazudtál, hogy nem tudod, hol van. –Akadt ki Eleanor. Louis Gemmára nézett, mivel ő azt hitte, hogy Eleanor értesítve lett és ma dolga van, tehát kiderült, hogy Gemma becsapta. Nagyon csalódott lett, nem hitte volna, hogy a legjobb barátja fogja ezt csinálni.
-Én…én…én…nem....akartam…ezt! –Dadogott Gemma és nagyon rosszul érezte magát, Louis meg haragudott rá.
-Eleanor, várj! Megmagyarázom! –Szólalt meg Louis.
-Nem érdekel! Ez már nem az első! Végeztem veled! –Eleanor határozott volt, utána meg is fordult, hogy távozzon.
-Ne tedd ezt! Hallgass meg! –Kiabált utána, de hiába, a lányt már nem érdekelt. Gemma lefogta, hogy ne menjen el, hibásnak érezte magát, de valahogy mégis örült neki, hogy vége. Eleanor már korábban meg akarta tenni. Lelkiismeret furdalása volt.
-Miért tetted? –Kérdezte haragosan Louis. Gemma lehajtotta a fejét.
-Bocsánat, én csak neked akartam jót, mert ez a nő nem olyan, mint amilyennek mutatja magát, szerintem te jobban érdemelsz! Remélem, egyszer majd rájössz, hogy kinek volt igaza. Nem csoda, hogy nagyapád se támogatja ezt a kapcsolatodat! Na, szervusz! –Megfordult, majd távozott. Louis nézte őt egy darabig, hirtelen nem tudta, mit csináljon, hogy most visszatartsa vagy hagyja elmenni.
-Gemma, ne menj el! –Szaladt utána, a lány megállt és értetlenül nézett Louisra, hogy vajon mit akar. Nem szólalt meg, de testbeszédéből érthető volt a kérdése.
-Nem haragszom, de akkor kérlek, mondd meg Eleanornak, hogy te vagy a bűnös, hogy te vertél át. Látod, hogy engem nem hallgat meg!
Nem, ezt nem kérheti tőle, ő erre képtelen, nem akarja, hogy Eleanor adjon még egy esélyt, nem teheti meg, hisz elhatározta magát, hogy küzdeni fog a szerelemért. Továbbra sem szólalt meg, pedig Louis már türelmetlenül várta a válaszát.
-Miért? Féltékeny vagy? Mire volt ez jó? –Faggatózott Louis.
-Már mondtam, hogy nem, csak ez a nő nem illik hozzád, te sokkal jobbat érdemelsz! Szerintem ő megcsal téged és nem is szeret úgy, ahogy kéne! –Mentegetőzött Gemma, valahogy mégsem merte bevallani az igazat, Louis a fejét rázta értetlenségében.
-Majd holnap találkozunk! –Mondta.
-De nem úgy volt, hogy együtt töltjük el a délután? 
-Most nincs hangulatom hozzá, ne haragudj, de most fáradt vagyok! –Ezzel elköszönt és be is ment Gemmát otthagyva, aki ezek utána csak duzzogott magában, amiért nem úgy történtek a dolgok, ahogyan ő képzelte el. Eleve nem jöhetett jól ki a dologban, hiszem akkorát hazudott és ez egy hamar ki is derült volna, azonban ő csak másnapra számított és nem arra, hogy Eleanor ott fog állni a kapuban. Hát, de ez most így történt, visszafordíthatatlan, majd megpróbálja valahogy helyre hozni, amint lehetősége lesz rá. 
Louis amint belépett az ajtón, Keith szólt rá, mert hétvégén lesz a családi gyűlés, amin egy nagyon fontos dolgot szeretne megosztani a tagokkal. 
-Rendben van. Hány órakor lesz?
-Vasárnap ebéd után, vagyis délután kettő órakor.
Mielőtt beléphetett volna a szobájába, az ikrek, Daisy és Phoebe állították meg, ugyanis előző nap megígért valamit nekik, ami most kiment a fejéből.
-Akkor kiviszel minket a parkba? –Kérdezte Daisy, miközben megfogta Louis kezét, Phoebe is ugyanazt tette, csak ő épp a másikat ragadta meg.
-Bocsi, lányok, de ma nem megy! –Mondta Louis letörve.
-De megígérted, mert tegnap is ugyanezt mondtad! –Közölték egyszerre, aztán Louisnak eszébe jutott, hogy tényleg megígérte nekik, illetve azt, hogy utána kapnak egy meglepetést, de azt persze nem közölte velük, azt csak magában gondolta így.
-Na jó! Legyen! Öltözzetek fel, tíz perc múlva találkozunk a nappaliban!
A lányok rohantak is a szobájukba izgatottan, elég hamar leértek a nappaliba, már csak Louisra kellett várniuk.
-Megyünk a parkba! Jaj de jó! –Énekelték egyszerre, miközben ugrándoztak.
-Úristen, fogjátok már be! –Szólt rájuk Fizzy, aki épp a történelemkönyv felett ül, mert következő nap témazárót írnak. A kicsik azonnal elhallgattak, majd visszaültek a kanapéra, mint két jól nevelt gyerek. Nem sokára leért Louis is indulásra készen állva.
-Mehetünk?
Lassan el is indultak. Amikor kiértek, a gyerekek játszani kezdtek a többiekkel, akik ott voltak, Louis leült a padra, mivel eléggé fáradtnak érezte magát, de muszáj volt őket kihoznia. Nem sokáig tartott a nyugalma, ugyanis később arra lett figyelmes, hogy két ismert alak az egyetemről zaklatni kezdik a testvéreit. Amilyen gyorsan csak tudott, odaszaladt, hogy leállítsa őket.
-Mit akartok a húgaimtól? –Kérdezte bosszúsan. A lányok szorosan odabújtak Louishoz és sírtak.
-A Tomlinson ikrek! –Mondták röhögve.
-Takarodjatok el, amíg türelmes vagyok! 
-Mert, mi lesz, ha nem? 
-Megnézhetitek magatokat, majd! Gyertek! –Az utolsó szót a testvéreinek mondta, mert már ideje hazamenni. Megfordultak, majd egyszer csak Louis egy hatalmas ütést a fejére hátulról, amitől szerencsétlen összeesett. Daisy és Phoebe nagyon megijedtek, már nagyon sírtak, amiért ez történet. A két fickó lefogta őket, de egy fiatalember megakadályozta, hogy elvigyék.
-Engedjétek el a kislányokat, vagy különben hívom a rendőrséget! 
Azonnal elengedték és a rendőrség szó hallatán elfutottak.
-Beszari alakok! –Kiabálta utánuk, ez után leguggolt Louishoz, hogy megnézze.
-Jól vagy? –Szólt hozzá, miközben a fejére helyezte a kezét. Louis megmozdult.
-Igen, mi történt? –Kérdezte kábán.
-Leütöttek, két barom bántani akarta a két kislányt, de én megvédtem őket, amint láttam, hogy bajban vagytok. 
-Köszönöm! Hálás vagyok! –Mondta, miközben felkelt a földről.
Majd aztán a táskájából egy nagyobb összeget vett ki, amit a fiú kezébe nyomott. Ez volt a hálája, amit a testvéreiért tett, ennél többet nem tehetett.
-Ezt fogadd el! 
A fiú meglepetten nézett, hirtelen nem tudta hová tenni.
-Hogy képzeled? Én nem pénzért tettem, én nem fogadhatom el ezt! –Zavarba jött.
-Tudom milyen nehéz körülmények között éltek, és hogy az anyukádnak szüksége van gyógyszerekre, de nem tudjátok megvenni. Nagyon jól jön most ez nektek, nem tagadhatjátok le.
-Nem is tudom, hogy köszönjem meg, szóhoz sem jutok, hogy vannak még ilyen emberek ezen a világon! 

Elérkezett a családi megbeszélés is, ahol mindenki részt vett, természetesen előtte megebédeltek. Keith megkezdte a beszédét, minden szem rá szegeződött.
-Akkor kezdeném! Bizonyára tudjátok, hogy beteg vagyok, de azt még nem, hogy nem sok időm maradt hátra, tehát ezért be akarom biztosítani az unokáim jövőjét, hogy garantáltan jó legyen az, biztonságban szeretném őket tudni, mielőtt még itt hagyom ezt a világot. Megírtam a végrendeletem, de természetesen még fogok rajta változtatni, ha úgy gondolom. Jelenlegi állás szerint Lottie az, akit az örökség nagy része megilleti, a sorban őt Fizzy követi, utána a két kicsi, Daisy és Phoebe. Majd akkor rendelkezhettek a vagyonotok felett száz százalékban, ha betöltitek a 18-at. Ezzel be is fejeztem.
-Na, és én? –Szólt közbe Louis.
-Te mit akarsz? Te nem vagy igazi Tomlinson, te csak egy befogadott gyerek vagy, mégis hogy képzeled, hogy kapsz az örökségből, te pénzéhes kölyök, fogd vissza magad! –Keith kissé felvette vele szemben a kemény stílusát. Louisnak nagyon rosszul esett mindig is, hogy vele így kivételeznek, ezért se érezte magát Tomlinsonnak és ezt szégyelte, hogy ő csak egy megtűrt valaki a családban.
-Ne beszélj vele így, ő is ide tartozik! –Szólalt meg Jay a fia védése érdekében, na, ez már jobban kicsinálta az öreg idegeit.
-Te jobb, ha csendben maradsz, te pénzéhes lotyó! Nem is értem Mark hogyan vehetett el téged és fogadott be a kölyköddel együtt! Szegény unokáimnak, ilyen anyjuk van, elkeserítő!
Louis már nem bírta tovább, elsírta magát mindenki előtt.